Már a Sicc könyvben is teljes áhítattal néztük, az optikai illúziók varázsa pedig azóta sem halványodott. Van, aki rajong értük, másoknak megfájdul tőle a feje – ha az idegeid nem is kötélből, de legalább teflonból vannak, akkor kattints tovább, de mi figyelmeztetünk – máshogy fogod látni a világot!
Hová néznek a galambok?
Az optikai trükkökben az a jó, hogy megtanítanak rá, hogy rengeteg dolog csak nézőpont kérdése, és hiába hiszünk annak, amit a saját szemünkkel látunk, mert még az sem csalhatatlan.
Orosz István rajza egy ház sarkát ábrázolja – de vajon egy udvart szegélyeznek ezek, vagy két utca szegletében találkoznak a falak?
Egymás felé néznek az ablakok, és egymásra néznek a galambok, vagy sohasem láthatják egymást?
Minden csak attól függ, hogy hová irányítod a tekintetedet.
Színes tintákkal álmodom
Nyelvészek, irodalmárok, antropológusok, agykutatók – sokan foglalkoztak már a kérdéssel, hogy vajon azért adunk nevet egy színnek, mert látjuk, vagy azért kezdjük látni, mert neve van, és vele együtt a hozzá tartozó árnyalatot is megtanuljuk.
Nem minden élőlény lát ugyanannyi színt, ez már biztos, de a színérzékekés talán az emberi agy és szem együttműködésének is a legingoványosabb területe.
Ezen a képen például biztosan rózsaszín a háttér, de milyen színű spirálok futnak rajta? Kékek és zöldek? Tévedsz! Ha hiszed, ha nem, ez ugyanaz a szín – most már csak az a kérdés, hogy kék, vagy zöld?
Mozgásban tart
Az emberi agy már csak olyan, hogy megoldást, cselekményt, mozgást keres, és sokszor ott is talál, ahol nincs is. Itt nem videót vagy gif-et látsz, csak egy egyszerű állóképet, mégis úgy tűnhet, mintha mozognának a vonalak. Pedig valójában csak a cseles a jól megválasztott színek és formák űznek tréfát veled – ne légy morcos a viccükért, inkább pillants máshová, ha már beleszédültél a látványba, és ne feledd: érzékszerveink munkája kifürkészhetetlen.
Egy öreg klasszikus
Aki valaha látott már optikai illúziót, az jó eséllyel ezzel a rajzzal is találkozott, mégis bekerült a válogatásunkba. Nem csak azért, mert kihagyhatatlan klasszikus, hanem azért is, mert ha valamit tanítanak nekünk ezek a trükkök, akkor ez a darab valóban szép szimbólum lehet. A fehér vonalak keresztmetszetében könnyű fekete pöttyöket észrevenni, de amikor odanézel, a varázslat gyorsan odalesz. Weöres Sándor egyszer arról írt: a művészet varázslat, és csodákra képes, amíg nem kezdesz kételkedni benne. Talán ha kevesebb dologhoz ragaszkodnánk olyan görcsösen, ha nem akarnánk mindent csak a magunkénak, több varázslat lenne az életünkben – ahogy sok fekete pontot is találunk, amíg nem akarjuk elkapni őket.
Kék és narancssárga
Ne ijedj meg, a szürke csíknak valóban mozognia kell, ez még a számítógép műve, nem a szemedé. Akkor hát nincs is itt semmi látnivaló? Ki tudja… Talán ha néhány pillanatig a fekete pöttyre nézel, és csak a szemed sarkából látod a mozgó szürke sávot, észreveszel valami különlegeset. Megváltozott volna valami? Ahogy ismét a mozgó csíkra irányítod a tekintetedet, újra az eredeti kép fogad. Szürke, és narancssárga, semmi más. De ha ismét a pöttyre pillantasz… Játssz vele, amíg csak akarsz, mindig működni fog!
