Azt hiszem, a kötődésem a puhán mélységes csodálatban merül ki, hiszen más dimenziókban és valóságokban éltünk, egymástól távol… Ám ez az ámulat pont elég ahhoz, hogy megértsem azt, hogyan kell élni, élvezni az életet. Egyszerűen, szeretve. Istenem, kérlek, adj a dédi napocskájából egy darabot, örökre… Ne csak néha, kölcsön, használatra… Szeretném én is ennyire élvezni az életet…
