Szülőnek lenni folyamatos egyensúlyozás a féltés és az elengedés között – miközben szeretetből próbáljuk megóvni a gyermekünket minden fájdalomtól és kudarctól.
Hiszen ki ne akarná látni a boldog, kiegyensúlyozott arcocskát ahelyett, hogy a könnyeket törölgetné? De pont ebben a mindent elsöprő, jó szándékú segíteni akarásban van egy óriási csapda. Egy olyan észrevétlen minta, amit talán mi magunk is otthonról hoztunk, és amit „jó szülőségnek” álcázva adunk tovább, miközben pont a lényeget – a köztünk lévő bizalmat – romboljuk szét vele.
A saját szorongásunkat csomagoljuk segítségbe
A legtöbb szülő – amint a gyermeke elakad valamiben, elszomorodik, vagy elront egy feladatot – azon nyomban ugrik és előhúzza a zsebéből a tuti megoldási kulcsokat. Ez a reflexszerű rohanás azonban ritkán szól a gyermekről, sokkal inkább a saját belső feszültségünket, szorongásunkat akarjuk általa csillapítani. Hogy miért? Mert ennyire nehezen bírjuk elviselni a tehetetlenséget. Olvass még a témában
Megörököltem a legfinomabb családi csalamádé receptet – és most megosztom veled
Nem bírom nézni a legjobb barátnőm zsíros haját – hogy hozzam szóba a témát?
„Csak uralkodni akart rajtam” – Bizonyos férfiak nem szerelemre vágynak, hanem érzelmi kontrollra
Nem leszek népszerű, de kimondom: nem mindenki érdemel második esélyt
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
