Pakolta a kapott édességeket és bájos babahangján azt mondta: „Csak ezt szeretném, mert nem szabad sok édességet enni egyszerre”. Korábban elsiklottam a mondat felett és nem emlékeztem rá, hogy már ilyen korán foglalkozott ezzel a kérdéssel. Nálunk sosem volt tiltott dolog a nasizás, mi is szoktunk édességet enni, de a mértékre mindig figyelünk. Azt a rendszert vezettük be, hogy minden nap, ebéd után, mikor hazajön az oviból, választhat valami nasit, és ez eddig nagyon bevált.
Rugalmasan kezeljük ezt a „szabályt”. Ha elmegyünk valahova és megkínálják, vagy úgy döntünk, eszünk egy fagyit délután, akkor nyilván nincs megtiltva neki, hogy abból is egyen. Viszont azt vettem észre, hogy a mértéket nagyon jól megtanulta az évek során, nem esik túlzásba és magától is mondja, mikor úgy érzi, eltelítődött.
De vajon mi igaz ránk, felnőttekre? Van ilyen önuralmunk, önismeretünk?
Úgy fest, hogy az édesszájúságot nem igazán lehet kinőni, és az idő múlásával nem lesz jobb a helyzet. New Yorkban, 2000 fő bevonásával készítették azt a felmérést, amiben arra voltak kíváncsiak a kutatók, mennyi édességet ettek gyerekkorukban és mennyit most, az időközben felnőttek. Kiderült, hogy a megkérdezettek 52%-a saját bevallása alapján több édességet eszik, mint gyerekként. Olvass még a témában
„Nem meglepő, hogy a gyerekek rengeteg édességet esznek manapság, hiszen azt látják, hogy a szüleik is édesszájúak”
– mondta Teruhiro Kawabe.
A kutatók elmondták azt is, hogy változnak a preferenciák, hiszen egyre szélesebb skáláról válogathatjuk ki a kedvenc ízeinket, amik ráadásul rendszeresen meg is újulnak. Azonban sokan ugyanazt az édességet veszik, ami gyerekkorukban a kedvencük volt. „A múlt örömteli élményei és emlékei hozzájárulnak ahhoz, hogy a mai felnőttek egyszerre falatoznak és nosztalgiáznak is az édességek fogyasztása során” – tette hozzá Kawabe.
