Miért vágyunk annyira az édes ízre?
Ennek biológiai, evolúciós okai is vannak és persze a külső nyomás szintén rátesz egy lapáttal. A magzatvíz és az anyatej is édes, ami után jönnek a hozzátáplálás során bevetett gyümölcsök, tehát az első ízek, amikkel a gyermekek találkoznak, az az édes. Ennek az íznek a hiánya kevéssé vonzóvá teszi az ételeket, még egy „átlagosan egészséges” étrendet követő gyermek számára is. És mi a helyzet azokkal a családokkal, amikben sok feldolgozott, készterméket fogyasztanak, és gyakran nassolnak?
Nos, esetükben jóval magasabbra kerül az íz-mérce és sajnos könnyen eltolódhat az ízélmény egy rendkívül egészségtelen irányba. A kutatások azt sugallják, hogy a cukor fájdalomcsillapítóként hat csecsemőknél és kisgyermekeknél, tehát ők szó szerint jobban érzik magukat a nassolás után. Ugyanezt nem figyelték meg a felnőtteknél, de másfajta hatásokat igen.
Mindenesetre gyerekként megtanuljuk a mechanizmust: ha édességet eszem, akkor attól megnyugszom, kevesebb fájdalmam lesz és boldogabb leszek.
Ez könnyedén megágyazhat a felnőttkorban különféle étkezési zavaroknak, pláne, ha esetleg a szüleink is egyfajta jutalmazási rendszerként kezelték az édességek osztogatását. A belső jelzéseken túl pedig ott vannak reklámok, amik miatt természetesen a gyerekek még könnyebben elcsábulnak, vágyakoznak, mint később a felnőttek. Olvass még a témában
