Hajdanában az emberek minden növényt nagy becsben tartottak: a Földanya gyermekeinek tekintették őket, és ennélfogva mindegyik magában hordozta az isteni erőt. A növényekről szóló legkorábbi ismeretek szájról szájra terjedtek. A tudás gyarapodásával már rögzítették is a füvekről szerzett ismereteket. A legkorábbi írásos emlékek szertartásokon, varázslatokban és gyógyításokban használt növényekről szólnak. A konyhában csak később kezdtek illatos növényeket használni.
Rozmaring
A „tenger harmatjának” is nevezik. A szakácsok és a patikusok már régóta használják. Frissíti az emlékezetet, a szerelmesek hűségjelképének is tartják.
Régen légfrissítő gyanánt a szobák levegőjét illatosították vele. Ugyanezzel a céllal betegek szobájában égették, ágait börtönökben szétszórták, hogy védelmet adjon a tífusz ellen.
Frissesség a konyhában: 7 fűszernövény, amit érdemes kéznél tartanod
A pestis sújtotta vidékeken az emberek zacskóban a nyakukba akasztva hordták, időnként szippantottak belőle, így óvták magukat a betegségtől.
Levelét fűszerként inkább kis mennyiségben érdemes használni. Sült krumplihoz adva, vajba keverve, húsokhoz kiváló. Ha potpourriba kevered, illatszerként távol tartja a rovarokat.
Petrezselyem
A görögök nagy becsben tartották, játékok győzteseinek megkoronázására is használták. Gyógyfüvek ágyásainak mentén ültették.
Alkalmazták a gyógyászatban is, valamint a harcosok ételként adtak belőle a lovaknak, elég nagy mennyiségben. Levelét nyersen salátába keverheted.
Aprítva szendvicset, tojásételt, zöldséglevest, majonézt és egyéb mártásokat ízesíthetsz vele. Gyökerét levesbe, pörköltbe teheted.
Oregánó
Édes-fűszeres illatát a görögök szerint Aphrodité, a szépség és a szerelem istennője alkotta meg a boldogság jelképeként.
Görögországban nyáron a vadon termő oregánó ellepi a domboldalakat. A görögök fürdés után homlokukat és hajukat dörzsölték be vele. Európába a középkorban jutott el, a hölgyek virágcsokorba, illatos zacskókba és kézmosóvízbe rakták.
Levelével tölgyfabútorokat és padlót fényeztek. A pizza jellegzetes ízesítője. Levelei apróra vágva illenek salátákhoz és halételekhez. Húsételhez a főzés utolsó perceiben add, mert nagyon intenzív az íze.
Citromfű
Valaha azt tartották róla, hogy valósággal életre kelti az embert. Állítólag a 13. században élt egy Llewelyn nevű herceg, aki 108 évet élt, mert rendszeresen ivott citromfű teát.
A füvesemberek szerint eloszlatja a búbánatot. A depresszió elleni illatterápiában ma is fontos szerepe van.
Aprított levele finom ízt ad a salátáknak, a majonéznek és egyéb mártásoknak, a gyümölcssalátáknak, a gyümölcsitaloknak. Forrázatából nagyon jó teát készíthetsz.
Menta
Évezredek óta nagyra becsülik az emberek. Itáliában templomok levegőjét illatosították vele. A római költők a vendégszeretet jelképeként említik, az asztalokat a vendégek fogadása előtt mentával súrolták le.
Ünnepek, összejövetelek idején szertehintették, hogy örömet és frissességet okozzon. Mártásokat és borokat ízesítettek vele. Rágcsálásával leheletüket illatosították.
A konyhában finom teát főzhetsz belőle. Szószokhoz és csokoládés édességekhez is adhatod. Levelei élelmiszer közelében távol tartják az egereket. Potpourriban illatosítja a levegőt.
Babér
A görögök Apollónak, a jóslás, a költészet és a gyógyítás istenének szentelték. A jóslatokat a delphoi papnő közvetítette a halandóknak, előtte babérlevelet rágcsált.
Nagyobb adagban a babérlevél enyhén kábító hatású, így valószínűleg transzállapotot hozhatott létre, ami alkalmas volt a jövendőmondásra. A levelekből font koszorúval a költők és a sportolók fejét ékesítették.
Hasonlóképpen Rómában a bölcsességet és a hírnevet ismerték el vele. Évszázadokon keresztül használták betegségek ellen, főleg a pestisjárványok idején.
Felhasznált irodalom: Lesley Bremness: Füveskönyv (Park Kiadó, 1990)
