Barokk kalapok
A barokk korban az volt a divat, hogy a nők a kalapjaikat nem csupán virágokkal, textilekkel, esetleg tollakkal díszítették, de egyenesen a saját gyerekeik kicsinyített mását tűzték a fejükre, baba formájában.
Mindehhez sokszor akkora kalap kellett, hogy a nők nem fértek be a hintóba, ezért inkább térdelve utaztak, de a kalapjukat nem cserélték kisebbre.
Rövid szoknya
A rövid szoknyák elterjedésének több okát is szokás említeni. Az egyik a század elején kialakuló válság, a világháborúk okozta szegénység, valamint az, hogy a nők munkába állásával praktikusabbá váltak a szoknyák is.
Mindez igaz is, de a szoknyák rövidülésének valódi elindítója nem volt más, mint a nagyon népszerű divat, a biciklizés, amit nehéz és kifejezetten veszélyes volt hosszú szoknyában végezni.
Hosszú nadrág és a párizsi nők
A franciáknál a hosszú nadrágot rendelet tiltotta a nők számára utcai viseletként. Igaz, hogy több szomszédos országban már bevett szokás volt a 19. század végén is, hogy nők is jártak nadrágban, a francia kormány azonban ezt mégis bűnnek tekintette.
A történet érdekessége, hogy a rendelet máig érvényben van, vagyis minden hosszú nadrágot viselő francia nő a mai napon is vét ellene.
Bukjelszoknya
A 20. század elején, 1910-1914 között volt óriási divat Paul Poiret haute couture kreálmánya. A szoknya bokáig ért, derékba és a térd alatt nagyon szűk volt, majd a térd alatt kiegészítették egy széles, fodor szerű darabbal, ami légiességet, sellő hatást kölcsönzött neki.
A magyar nyelvbe már inkább csak a veszélyessége alapján került be: lehetetlenség volt benne nagyobbakat lépni, sőt sokszor akár csak menni is. Innen a találó név: „bukj el szoknya”!
Ízléses mandzsettagombok
Napóleon vezette be, hogy a hadseregében szolgálók ujjára díszes gombokat varrjanak.
A cél azonban nem kizárólag az esztétikum és az elegáns megjelenés volt: az volt az elgondolás, hogy mikor a katonák a kabátujjukba törlik az orrukat, akkor a gomboknak köszönhetően mindez ne legyen annyira látványos, továbbra is szép, elegáns megjelenésük maradjon.
Manökenek
Az első manökenek a 19. században jelentek meg. Áruházak termékeit mutatták be, valamint divatbemutatókon szerepeltek.
Előtte azonban a tervezők apró babákat használtak az új szabások és irányzatok bemutatására: rájuk szabtak mindent lényegesen kisebb anyagfelhasználással és lényegesen kisebb pompával. A”divatbemutató” pedig annyi volt, hogy felállították az így elkészített babákat.
A tanga eredete
New Yorkban az 1920-as évek elején a mulatókban fellépő hölgyek nem viseltek semmiféle fehérneműt.
Ezt az akkori polgármester, Fiorello La Guardia nagyon nehezményezte, ezért elrendelte, hogy akár csak egy minimális fehérneművel is de a nők takarják el intim testrészeiket. Így született meg az azóta is mindent és egyben semmit takaró tangabugyi.