Főzőcske – Napi 1perces

Minden este kulináris élvezetek szemtanúi lehetünk: sztárok „csatáznak”, hogy megmérettessenek: ki a legötletesebb, legügyesebb szakács, a legjobb vendéglátó széles e hazában. Volt itt már minden: menza-, grill-, gyorséttermi-, távol-keleti-, vega-, falusi-, lakodalmi- étel; borok, turmixok, kisüsti, abszint, fütyülős, ágyas és egyebek; csillogás és magamutogatás, álszerénység és természetesség, hozzáértés és szánni való bohóckodás. A lényeg mégis az, hogy minden este betekinthetünk ismert emberek magánszférájába, megismerhetjük a szokásait, ízlését, s elmerenghetünk: mi – úgy 8 millióan- vajon mit teszünk rosszul? 
  Elképzelem Pistikét a faluszéli vályogház apró szobájában, amint a kiment rugójú sezlonon heverészve, nagyokat nyel a gulyásleves, a marhasült, a meggyes piskóta láttán, majd a műsor után a fal felé fordul, s korgó gyomorral várja a reggelt, hogy megehesse a vajas kenyeret, teával, s várja a vasárnapot, hogy az édesanyja megfőzze a kedvencét: a csirkeaprólékból készült pörköltet orsótésztával.
Elképzelem Pistikét, és megnyugszom. Megnyugszom, mert eszébe sem jut fanyalogni, vagy elégedetlenkedni, osztrigát, kaviárt, vagy királyrákot követelni; megnyugszom, mert tudom: Pistike boldog.
Nem úgy, mint egyik másik főzőcskéző sztárocska.