Ha otthagyjuk az állásunkat, mindig nehéz a folytatás függetlenül attól, hogy a munkaadónk mondott-e fel nekünk, vagy mi döntöttünk úgy, hogy végleg kilépünk a verkliből. Ha pedig hirtelen és minden előzetes felkészülés nélkül hagyjuk el az előző helyünket, akkor még nehezebb a továbblépés – ilyenkor jönnek a mikor, miért, hova, ki vagyok én és társaik… Persze kell egy pár nap, mire feldolgozzuk, hogy mi is történt velünk igazából, de nem szabad sokkal tovább bánni a dolgokat – íme 5 módszer, amivel könnyebb lesz túltenned magad ezen a traumán!
Az értékelő hozzáállás
Az, hogy nem szabad bánni a múltat, még nem azt jelenti, hogy kiértékelni sincs értelme – vegyél pár nagy levegőt, ülj le egy pohár kávéval vagy teával, lehetőleg csendben, és gondold át az elmúlt időszakodat az előző állásodban!
Hogy érezted magad? Milyen szerepkört töltöttél be a kollégáid szemében?
Ki voltál a társaságban? Kinek érezted magad minden egyes nap? Szerinted miért lett vége?
Készíts egy kis „analizáló” naplót és segíts magadnak összeszedni a jó és a rossz élményeket egyaránt – így már pontosan fogod tudni, mit tarts meg és mit kerülj el messziről a jövőben!
Élvezd ki
Ki mondta, hogy egy korszak végének feltétlenül gyászidőszakkal kell folytatódnia?
Tudom, ilyenkor nehéz így gondolkodni a jövőről, de adj magadnak egy kis időt és engedd el a szorongást azon, hogy mi lesz most.
Inkább élvezd ki, hogy nem egzecíroztat senki, nem bánt senki, nincs a nyakadban kismillió feladat naponta és senki nem mondja meg, mikor mit csinálj!
Adj legalább egy hetet magadnak és kerekedj fel – nézz körül a városban, sétálj nagyokat, aludd ki magad, sportolj, olvass és próbálj közelebb kerülni a kérdéshez: mit szeretnék én valójában?
Melegítsd fel a kapcsolataid
Évek megfeszített munkája sok jót eredményez az életünkben, de közben történhet egy nagyon rossz is: elveszíthetjük a számunkra fontos embereket.
Ha úgy érzed, van valaki, akivel szívesen felvennéd újra a kapcsolatot, írj rá vagy hívd fel; hidd el, ő is örülni fog neked!
Ha sikerült megtartanod közben a hozzád közel állókat, akkor szerencsés vagy – most itt az idő, hogy még több közös élményt gyűjtsetek!
Ne foglalkozz azzal, hogy holnaptól már egy új meló kéne, inkább töltődj fel!
Fontold meg a szabadúszást
Akármi is a foglalkozásod, mi lenne, ha megfontolnád, hogy nem mész vissza 8 órában, hanem bedolgozó vállalkozóként, esetleg szabadúszóként folytatnád?
Több szabadságod, nagyobb mozgástered és izgalmasabb feladataid lennének – persze nem kötelező ebben a formában tovább menned, ha neked az anyagi és vállalati biztonság a legfontosabb, de ha vágysz egy kis önállóságra és beosztható munkanapokra, érdemes belevágni!
Fejezd be AZT
Te is tudod, miről beszélek: arról a félig abbahagyott weboldalról, amit hat hónapja kezdtél el magadnak csinálgatni.
Arról a képzésről, amire annyira szerettél volna már évek óta elmenni. A könyvről, amit hónapok óta csak nézel a polcon. A lakásfelújításról, amit kétkezűleg akartál megcsinálni.
Mikor lesz ezekre időd, ha nem most?
Kezdj el élni egy kicsit, mert hidd el, nem a munka a fő, inkább az, hogy magaddal, a környezeteddel és a mindennapjaiddal is elégedett legyél – a mértékeket és határokat betartva, boldogabban, mint eddig.
Mert erről szól az újrakezdés.