Rájöttem, hogy a beszélgetés sokkal fontosabb, mint bármilyen közös élmény. Nem a felszínes, „mi történt veled mostanában” típusú kérdések, hanem az igazi, odafigyelős jelenlét. Amikor nem csak kivárjuk, hogy a másik befejezze a mondandóját, hanem tényleg érdekel, amit mond. Amikor nem kell program ahhoz, hogy együtt legyünk – elég egy telefonhívás a nap végén.
Ma már tudom értékelni azt is, ha valaki csak annyit kérdez: „Milyen napod volt?” Huszonhét évesen még lehet, hogy azt gondoltam volna, ez egy unalmas kérdés, amit azok kérdeznek egymástól, akik nem tudnak mit kezdeni a másik társaságával. Ma már viszont látom, hogy néha ez többet jelent, mint egy öt napos fesztivál vagy egy hosszú hétvége valahol.
A kérdésben ott van a törődés. Hogy valaki gondol rám akkor is, amikor nincs semmi különös alkalom.
A közös érdeklődési kör persze még mindig jó dolog. Könnyebbé teszi a kapcsolódást, ad egy természetes közös nyelvet. De már nem ez a legfontosabb. Sokkal inkább az, hogy hasonlóan gondolkodunk a világról. Hogy hasonló dolgokat tartunk fontosnak: őszinteséget, lojalitást, odafigyelést. Ezek azok az alapok, amik hosszú távon megtartják a barátságokat, akkor is, ha az élet közben teljesen más irányba visz minket. Olvass még a témában
Hogyan hozod meg a nagy döntéseidet? Derítsd ki, milyen döntéshozó vagy!
Az Igazság kártyája: ezt üzeni az októberi Tarot a Mérleg energiák mellé
Chatelés, mint második műszak – miért kell mindenre rögtön válaszolnom?
„Szégyenszemre haza kellett költöznöm anyámhoz” – mi történt, amikor 30 felett visszakényszerültél a szülői házba?
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
