Aztán teltek az évek, és lassan átalakult nemcsak az életritmusom, de a kapcsolataim milyensége is. Mindenkinek lett munkája, párkapcsolata, saját ritmusa. A spontán estékből egyeztetett hetek lettek, majd néha hónapok. Néhány barátságegyszerűen kikopott az életemből, anélkül, hogy megromlottak volna – nem vesztünk össze semmin, egyszerűen csak eltűntünk egymás életéből.
Pénzügyi áttörés ősszel: így áll a 12 csillagjegy sorrendje
Ez is az oka annak, hogy harminchét évesen már egészen mást gondolok a barátságról
Talán kevésbé romantikusnak, de sokkal mélyebbnek látom ezeket a kapcsolatokat. Ma már látom, hogy a barátság nem attól marad meg, hogy ugyanazokat a dolgokat szeretjük, hanem attól, hogy figyelünk egymásra. Hogy időt szánunk rá – nem csak akkor, amikor épp kényelmes.
