Miben más valójában az Y generáció?
Az egyik legnagyobb különbség a tanulmányok szerint az, hogy a mai felnőttek nem félnek segítséget kérni. Talán pont ezért van az, hogy az X generáció gyengének tartja a korosztályt. Az Y generáció előtt már nyilvánvaló tény, hogy egyes traumák feldolgozásához egyszerűen szakértőhöz kell menni.
Számunkra ráadásul már nem kínos pszichológushoz, terapeutához fordulni, szüleink viszont gyakran hallani sem akartak erről sőt, még el is ítélték azokat, akik megtették (ezt látjuk gyakran ma is).
Azt tapasztalom egyébként a saját környezetemben, hogy egyre nagyobb az igény a valódi, mély önismeretre és már távolról sem az egyetlen cél, hogy családot alapítsunk, és évente egyszer elmenjünk a Balatonra nyaralni. Ennél jóval nagyobb terveket szövögethetünk. Olvass még a témában
Ki merjük sőt, ki is akarjuk mondani, hogy mit rontottak el a szüleink és mit szeretnénk mi másként csinálni, erre tényleg rengeteg példát látok.
(Persze amikor a barátnőimmel ilyenekről beszélgetünk, mindig hozzátesszük, hogy a mi gyerekeink meg majd más miatt járnak pszichológushoz, mint mi.) Szóval nem arról van szó, hogy ítélkezünk, éppen ellenkezőleg, egyre jobban megértjük a történteket – hála annak, hogy a transzgenerációs traumák témája kezd kibontakozni és olyan módszerekkel ismerkedik a korosztályunk, mint a családállítás. A gyógyulás egyik alapvető feltétele, hogy átlátjuk, miért viselkedtek elődeink úgy, ahogy. Ha megértjük őket, a nézőpontjaikat, az aktuális kor specialitás körülményeit, az már fél siker.
Az Y generáció tagjai egyébként a tanulmányok szerint is szorongóbbak és hajlamosabbak a depresszióra is. Ezek a súlyos problémák egyre korábbi életkorban ütik fel a fejüket – nem ritkán már a húszas években. Valószínűleg egyébként éppen ez az, ami motiválja a többséget arra, hogy szakértőhöz forduljon, mégpedig minél előbb.
