A hétköznapok során egyébként is könnyedén rabjává válunk az elektronikai kütyüknek, és sokszor megesik, hogy órákat töltünk napi szinten a telefonunk nyomkodásával. Azonban most, hogy házi karanténban ülünk otthon, ez még inkább felerősödött! Nem véletlenül, hiszen pszichológiai oka van annak, miért nem tudod letenni a telefont hosszú órákra.
Először is érdemes egy kicsit megvizsgálni azt, statisztikák mit árulnak el a „telefonfüggőségről”. Egy 2015-ös Gallup kutatás szerint az emberek 41%-a óránként néhányszor biztosan ránéz a telefonjára, sőt, 11% csak pár percig bírja ki nélküle. És ez egy, a karantént megelőző időkből származó felmérés, így valószínű, hogy ha most készítenének statisztikát, az arányok magasabbak lennének, tekintve, hogy ez az egyetlen információforrásunk a négy fal között.
Szóval, mi tehet arról, hogy jelenleg szinte ki sem bírnánk a telefonunk nélkül hosszú ideig? Az egyik leggyakoribb oka annak, hogy függőjévé válunk a készüléknek az, hogy belénk van kódolva a ragaszkodás iránti vágy, emberek és tárgyak irányába egyaránt. Gyerekként a plüss macinkhoz ragaszkodtunk, hiszen ez akkor is ott volt velünk, amikor a szüleink nem, felnőttként pedig ezt a szerepet a mobilunk is képes betölteni. Segít, hogy ne érezzük magunkat egyedül, nyugalmat biztosít, hogy bármi történik, rögtön tudunk valakinek szólni, és emiatt nem szívesen válunk meg tőle hosszú időre.
A boldogsághormonok szerepe
Ráadásul az agyunkra hatással van a telefonunk! Amikor rápillantasz a készülékre, és látod, hogy üzeneted jött vagy valaki lájkolta a bejegyzésed, rögtön jobb érzésed támad, igaz? Kutatások szerint ez az agyadnak azon részét aktiválja, amelyik a szeretethez és a boldogság érzéséhez kötődik, ezért automatikusan azt az érzést kelti benned, hogy fontos vagy másoknak, keresnek téged, és nem vagy egyedül. Ezért aztán még többet akarsz aktív lenni, még többet posztolsz, hogy ezeket a pozitív visszacsatolásokat megkapd.
Az agyad szempontjából kicsit olyan ez, mint egy drog, hiszen hasonlóan függőjévé tudsz válni ennek az érzésnek.
Dopamint, azaz boldogsághormont kezd termelni a szervezeted, ezt a kémiai vegyületet pedig az öröm érzésével kötjük össze, ezért egyszerűen szükséged van a telefonodra. Most, hogy házi karanténban vagy, ez még erősebb lett, hiszen társas lényként szükséged van a külvilágtól érkező kommunikációra, mindegy, hogy egyedül vagy, vagy a családoddal, pároddal töltöd az idődet.
Magas információigény
Szintén sokat számít a mostani telefonfüggőségünkben az, hogy az utóbbi években rengeteget nőtt az emberek információigénye. Míg évtizedekkel ezelőtt beértük azzal, amit az ismerősöktől hallottunk vagy újságban olvastunk, addig most már rengeteg lehetőségünk van kideríteni bármit, ami érdekel minket, mindegy, hogy az milyen messze történik épp. Mivel ennyire hozzászoktunk ahhoz, hogy ez adott, egyre több és több információt akarunk tudni. Pláne, hogy most a személyes találkozások megszűntek. Emiatt nem ritka, hogy a többség ébredés után azonnal nyúl a telefonja után, mert ez segít, hogy informálódjanak a jelenlegi helyzetekről.
Minél kisebb a környezetváltozás az életedben (márpedig most csak otthon vagy, vagy esetleg boltban), annál jobban vágysz arra, hogy megtudd, mi történik máshol. Így nem csoda, hogy gyakran lépsz fel a híroldalakra vagy a közösségi oldalakra olvasgatni!
Ameddig téged boldoggá tesz, hogy a telefonoddal gyakran töltesz időt, és nem gátol a kapcsolatodban vagy tennivalókban, úgy nyugodtan adj teret ennek. A karanténban szükségünk van a plusz örömforrásokra ahhoz, hogy ne essünk bele a depresszióba, és képesek legyünk fenntartani a mentális egészségünket. Ha viszont azon kapod magad, hogy még akkor is épp pötyögsz, ha a párod beszél hozzád, és egy sorozatrészt sem bírsz ki anélkül, hogy felnéznél a közösségi oldalakra, érdemes egy kicsit tudatosan csökkentened a telefonozással töltött időt!