A boldogság-futópad, ami soha nem áll meg
A szakirodalom ezt a folyamatot gyakran hasonlítja egy futópadhoz: bármilyen gyorsan futunk, ugyanott maradunk. A kifejezést eredetileg Philip Brickman kanadai és Donald Campbell amerikai pszichológus vezette be 1971-ben, egy közösen jegyzett könyvfejezetben, amelyben azt figyelték meg, hogy az emberek szubjektív jóllét-szintje hosszú távon egy viszonylag stabil alapvonal körül mozog, függetlenül attól, hogy éppen milyen külső események történnek velük.
Ez azt jelenti, hogy egy fizetésemelés, egy új kapcsolat vagy egy szebb lakás kezdetben valóban megemeli a hangulatunkat, de az agy hamar újrakalibrálja az elvárásait, és az addig izgalmasnak számító dolog egyszerűen a normalitás részévé válik.
Innentől már nem az öröm forrása, hanem az az alap, amihez képest a következő hiányt vagy csalódást mérjük.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
