Ezért nem akarok már megbocsátani mindenkinek, aki megbántott

Írta Schuster Borka 2026.07.31.

Ne maradj le rólunk: állíts be minket elsődleges forrásnak, és többször látod a bien.hu-t a Google-találataid közt.

Sokáig azt hittem, hogy a lelki fejlődés végső állomása a megbocsátás – hogy ha elengedjük a régi sérelmeket, végre meggyógyulunk. Aztán rájöttem, hogy a továbblépéshez nem mindig kell megbocsátani, és ettől még nem leszünk rosszabb emberek.

Véleménycikk: Schuszter Borka

Sokáig azt hittem, hogy a lelki fejlődés végső állomása a megbocsátás. Amikor minden régi sérelmünket elengedünk, és feloldozunk mindenkit, aki a múltban fájdalmat okozott nekünk.

Négy csillagjegy, akinek ősszel újra kinyílik egy régi ajtó

Mindenhol ezt hallottam. Ha igazán túl akarsz lépni valamin, bocsáss meg. Ha békére vágysz, bocsáss meg. Ha el akarod engedni a múltat, bocsáss meg.

Én pedig próbáltam.

Olvass még a témában

„Csak uralkodni akart rajtam” – Bizonyos férfiak nem szerelemre vágynak, hanem érzelmi kontrollra

Megörököltem a legfinomabb családi csalamádé receptet – és most megosztom veled

Az ősz nem csak melankóliát hoz, a vágyaidat is felerősítheti

Kapcsolatok rajzolása – Hogyan érdemes lezárni?

Próbáltam megértő lenni, a másik helyébe képzelni magam, magyarázatokat keresni arra, miért bántott meg, miért viselkedett úgy, ahogy. Sokáig azt gondoltam, hogy ha még mindig haragszom valakire, akkor biztosan én csinálok valamit rosszul.

Aztán egyszer rájöttem, hogy van egy másik lehetőség is.

Nem kell mindenkinek megbocsátanom. És ettől nem leszek rosszabb ember.

Voltak olyanok az életemben, akik őszintén megbántottak. Nem félreértések voltak, nem rosszul sikerült mondatok, hanem tudatos döntések, amelyek után sem felelősségvállalás, sem őszinte megbánás nem következett.