Sokáig vártam, hogy egyszer majd bocsánatot kérnek. Azt hittem, attól végre lezárulhat bennem az egész. Nem kértek. És valószínűleg már nem is fognak.
Régen ez nagyon zavart, ma már sokkal kisebb jelentőséget tulajdonítok neki.
Mert közben rájöttem arra, hogy a továbblépésem nem függhet attól, hogy valaki más egyszer esetleg belátja-e a saját hibáit. Olvass még a témában
„Sok férfi az öngyilkosság szélén áll, a társadalom meg kineveti” – férfiak randigurujaként ezt a 7 dolgot üzenem a nőknek
Mit vigyél a temetőbe? 7 virág, amely más-más érzelmet fejez ki
Elemzed az érzéseidet, ahelyett hogy megélnéd őket? A pszichológia szerint ez egyfajta védekezés
Az ősz nem csak melankóliát hoz, a vágyaidat is felerősítheti
Ha erre várok, akkor tulajdonképpen még mindig neki adom az irányítást. Mintha azt mondanám: az én gyógyulásom a te következő lépésedtől függ.
Pedig nem.
Azt hiszem, gyakran összekeverjük a megbocsátást a továbblépéssel, holott a kettő nem ugyanaz. A megbocsátás azt jelenti, hogy valamilyen módon feloldjuk magunkban a másik iránt érzett haragot. A továbblépés viszont azt jelenti, hogy nem hagyjuk, hogy a történtek továbbra is meghatározzák az életünket.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
