Pedig attól, hogy szeretek emberekkel lenni, még ugyanúgy el tudok merülni egy könyvben, egy gondolatban, vagy egy komoly beszélgetésben. Nem vagyok sekélyes, csak nyitott.
Ahogy az introvertált sem embergyűlölő különc – egyszerűen másként kapcsolódik.
A baj nem az, hogy különbözünk, hanem az, hogy ezekből a különbségekből hierarchiát gyártottunk.
Az extrovertáltakat sokszor félreértik. Azt hiszik, hogy ők mindig társaságot keresnek, mert nem bírnak magukkal maradni. Hogy a folyamatos kommunikáció mögött valójában bizonytalanság vagy felszínesség húzódik meg. Pedig nekünk ez nem menekülés, hanem létezés. Én például nem azért szeretek társaságban lenni, mert félek az egyedülléttől, hanem mert ott érzem magam igazán élőnek. A kapcsolódás nem pótlék számomra, hanem erőforrás. Olvass még a témában
A cikk folytatódik, lapozz!
A legjobb cikkek, horoszkópok és tesztek – egyenesen a postaládádba, ingyen.
