Az utóbbi években valóságos divattá vált az, hogy mindenki megpróbálja besorolni magát valamilyen személyiségtípusba. Egy gyors internetes teszt, néhány kérdés a társasági szokásainkról, és máris kiderül, hogy introvertáltak, extrovertáltak vagyunk, esetleg valahol a kettő között. A közösségi média pedig tele lett olyan posztokkal, ahol az emberek büszkén vallják be: „én introvertált vagyok, és erre büszke is vagyok!” – ami, ha belegondolunk, már önmagában is egy kicsit ellentmond annak, amit az introvertáltság jelent.
Nem az a baj, hogy beszélünk ezekről a fogalmakról – sőt, jó, hogy a társas viselkedés különbségei egyre inkább elfogadottá váltak. A gond inkább az, ahogyan a közbeszéd elkezdte értékké tenni az introvertáltságot, és közben finoman, de következetesen elkezdte leértékelni az extrovertáltakat. Mintha a csendesség automatikusan mélységet, az energikusság pedig felszínességet jelentene.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
