Rongybaba, rongylabda
A leggyakoribb, minden kislánynál megtalálható játék természetesen a rongybaba volt. Kisebb korban ezt az édesanyák készítették a kislányoknak, majd nagyobb korban ők maguk szépítették, öltöztették a babákat.
Ezek leggyakrabban egy kereszt alakban összefogott vázra csavart rongyot jelentettek, aminek a fejét kifestették, ruháját pedig kedvük szerint alakították. A lányok itt sajátították el a varrás és a kézimunka első lépéseit. A fiúk pedig rongylabdával játszottak, amelyet édesanyjuk vagy lánytestvérük készített a számukra.
Csutkarozi, csutkakata
A rongyból készített babák mellett a másik nagyon népszerű babatípus a kukoricacsuhéból készített baba volt. Ennek minden része, a feje és a ruhája is a kukorica megszáradt héjából készült, sőt még hajat is a kukorica hajából gyártottak neki.
A kukorica csutkájából volt a legegyszerűbb babát csinálni, a szélesebb része lett a fej, az alatta lévő részt pedig rongyokkal vagy kukoricacsuhával öltöztették fel. Ezekkel a gyerekek ugyanúgy babáztak, mint manapság: etették, itatták, altatták őket és természetesen elénekelték nekik az édesanyjuktól hallott gyerekdalokat is.
Tobozmanó
Tobozmanó szintén egy egyszerűen, a ház körül megtalálható elemekből készült játékszer volt. A gyerekek tobozokat gyűjtöttek, ez lett a manó teste. Fejnek egy kisebb rongyot gyúrtak össze vagy gesztenyét erősítettek a tobozhoz, a lábfejeket félbevágott gesztenyéből alakították ki, majd az elkészült babát kedvükre díszítették.
A díszítés lehetett például festés, de szárnyakat is kaphatott a manó kukoricacsuhéból, vagy akár egy masnit a nyakába. Posztóból vagy bármi más anyagból kis kabátot is sokszor kapott, különösen télire. Nem volt ritka, hogy a karácsonyfa díszeként is előszeretettel használták Tobozmanót.
Máktündér
A Máktündér szintén terményből, szinte teljes egészében mákból készült női alak. A feje egy kisebb mákgubó, amelyen található érdes peremrész egy koronát jelképez a Máktündér feje felett. Ebbe ragasztották bele a kukoricahajat, ami a tündér hajkoronáját biztosította.
A kereszt alakú váz a mák szárából készült: a fejet is tartalmazó rész volt a törzs és a lábak, egy másik szárdarab pedig a kéz. Erre varrtak vagy csavartak „ruhát” a tündérnek. A gyerekek sokszor a Máktündérnek mondták el álmaikat, vágyaikat, nekik panaszkodtak, mikor valami rossz dolog történt velük.
Ölbéli játékok
100 éve még a tévézés helyett más programokkal kellett lefoglalni a gyerekeket. Mivel általában több generáció élt együtt, ezért ilyen szempontból könnyebb volt megoldani, hogy valaki játsszon a gyerekkel. Sok eszközük nem lévén a kezüket, vagy más testrészeiket használták a játékhoz, de a legnagyobb segítség mindenkinek az egyéni kreativitása volt.
Így alakultak ki, majd öröklődtek szájról szájra az ölbéli játékok: a gyerekek az anyjuk ölében ültek, és így együtt énekeltek, játszottak, nevettek. A gyerekek máig szeretik az ilyen höcögtetőket, ujjszámolókat, nevettetőket és tapsoltatókat. Ma is ismert játék az „Ez elment vadászni”, a „Csip-csip csóka” és még sokan mások.
Munka
Bármennyire is furcsán hangzik, száz évvel ezelőtt a mindennapi munka is egyfajta játék volt a gyerekeknek. A szülők otthon, a ház körül, a földeken dolgoztak, így a gyerek mindig velük volt és volt alkalma megfigyelni a szülők által végzett feladatok egyes szakaszait.
Kisebb feladatokat rábíztak a szülők, amit a gyerek játéknak fogott fel, így szívesen elvégezte azt, majd szépen lassan megtanulta a ház körüli teendőket. A munkafolyamatok az esti játékban is szerepet kaptak: babázáskor a gyerekek újraélték a napi eseményeket és sokszor így dolgozták fel az esetleges konfliktusokat is: eljátszották.