Vagy, ha mégis találkoztatok, olyan érzésed volt, mintha semmi sem lenne már ugyanolyan köztetek… A legtöbbünknek ismerős ez az érzés. Nekem legalábbis többször meg kellett tapasztalnom: van, hogy a régi barátságok lassan, szinte észrevétlenül halványulnak el, máskor meg hirtelen szakadnak meg.
A húszas éveim elején például tudatosan engedtem el több régi ismerőst. Éreztem, hogy teljesen más irányba haladunk, erőltetni pedig már nem lett volna értelme. Egy ponton tényleg úgy tűnt, mintha szinte egyedül maradtam volna, legalábbis 2-3 igazán régi baráton felül nem volt mellettem senki.
Aztán jött az anyaság és vele együtt az új kapcsolatok: a játszótéren és a gyerekek körül szerveződő közösségekben találtam olyan barátokat, akik hosszú éveken át fontosak voltak számomra. Most, hogy a lányom már kilencéves, a baráti köröm ismét alakul. Már nem a homokozó mellett ismerkedem, hanem inkább közös hobbik, hasonló érdeklődési körök hoznak össze új emberekkel. Ez a folyamatos változás egyszerre nehéz és felszabadító – de leginkább teljesen természetes. Olvass még a témában
Van 4 nyújtógyakorlat, aminek gyakorlásával megőrzöd a fiatalságodat
„Apám milyen pornót szeret” Mi az a dolog, amit nem akartál tudni, de mégis megtudtad?
Ne tedd. 8 hiba, amit elkövetsz a 30-as éveidben, és 10 évvel később meg is bánod
Fáradt vagyok attól, hogy mindig „jól kell kinéznem” – elég volt az állandó nyomásból
A 25 éves fordulópont
A pszichológusok szerint nem véletlen, hogy sokan éppen a huszonötödik életévük környékén érzik meg először, hogy a barátságaik nem tartanak örökké. Eddig a pontig a barátok az életünk középpontjában állnak: együtt fedezzük fel a világot, bulizunk, álmodozunk, örülünk és sírunk. A nap nagy részét velük töltjük, és sokszor el sem tudjuk képzelni, hogy bármi elválaszthat minket.
Aztán, ahogy közeledik a „felnőtté válás” időszaka, beköszönt a munka világa, komolyabbá válik a párkapcsolat, sokan családalapításra készülnek – és hirtelen másra kell az energia. A kutatások szerint a 25. életév után a legtöbb embernél drasztikusan csökken a barátok száma, de ez nem feltétlenül baj: a mennyiség helyett egyre inkább a minőség számít.
Sokan ezt a változást veszteségként élik meg. Nekik hiányzik a „régi élet”, amikor még minden hétvégén összejártunk, szórakoztunk és reggelig eszünkbe se jutott hazamenni. Másokat viszont felszabadít, hogy végre nem kell – már csak a látszat miatt sem – minden energiát a társasági életbe önteni.