Anya-lánya kapcsolatok
A barátnőim előtt nincsenek titkaim, nem rejtegetek semmit, de úgy gondolom, bizonyos történéseket sosem osztanék meg a gyermekemmel. Nem csak azért, mert korából adódóan sem kell tudnia róluk, hanem mert nem gondolom, hogy érdemben hozzátennének a személyiségéhez, vagy az életéhez sőt, inkább nehezebbé tennék a mindennapjait.
Akkor minek terheljem velük? A barátnőim elbírják ezeket a lelki sebeket, mert bár velük is nagyon szoros a kapcsolatom, ez össze sem lehet hasonlítani azzal a kötelékkel, ami összeláncol engem és a gyermekemet.
Ugyanakkor mindig irigyeltem az egyik gyerekkori barátnőm kapcsolatát az anyukájával: ők tényleg olyanok voltak, mint két barátnő. Párkapcsolatról, szexről, fogamzásgátlásról, barátokról, plasztikai műtétekről épp olyan őszintén tudtak beszélni egymással, mint a munkáról, vagy éppen a tanulmányokról. El nem tudtam képzelni, hogy csinálják! Most, felnőttfejjel már átlátom a helyzetüket és így már nem feltétlenül irigylem. Úgy vélem, a barátnőmmel a két végleten mozogtunk: ő mindent elmondott otthon, én viszont szinte semmit. A saját gyermekemet illetően az a célom, hogy az arany középutat megtaláljam. Na de miről is szólt a barátnőm és az édesanyja kapcsolata akkor, és miről szól most? Olvass még a témában
