Amikor nem a gondoskodás, hanem az ellenállás kerül előtérbe
Nem csak gondoskodást válthat ki a gyermekekből a parentifikáció, hanem ellenállást, távolságtartást és támadó fellépést is szülhet. Jó példa erre egy másik ismerősöm, akiben a parentifikáció a gyermekáldás elutasítását hozta magával. Az élete viszonylag rendben zajlott, bár én mindig úgy láttam, hogy jóval érettebb, komolyabb, mint az korából adódóan elvárható lenne – manapság már tudom, ez is a parentifikáció egyik tipikus jellemzője. Amikor fiatalon összeházasodott a szerelmével, mindenki azzal nyaggatta őket, mikor lesz már gyermekük. Az ismerősöm rávágta, hogy „nekik bizony nem lesz”, de mindenki csak legyintett, hogy „majd biztos meggondolják magukat”.
Aztán ahogy elmúltak a harmincas éveik, abbamaradtak a kérdések is, már legfeljebb annyit böktek oda nekik, hogy „,majd biztos megbánják”. Annyira megszokták már ezeket a megjegyzéseket, hogy nem is vették magukra. Amikor azonban egyszer őszintén elbeszélgetett velem erről a kérdésről, elmesélte, hogy úgy érezte, gyerekkorában már átesett az anyaságon, és bőven elég volt neki egyszer. Édesapja elhagyta az anyukáját, aki viszont rengeteget dolgozott azért, hogy őt és a kistestvérét ellássa. Mivel meglehetősen nagy korkülönbség volt köztük, az anyukája gond nélkül rá merte bízni a húgát. Ő vitte haza az iskolából, tanult vele, ellátta a megmaradt házimunkát és említése szerint gyakran még éjjel is ő volt fenn vele: ellenőrizte a lázát, gyógyszert is adott neki, ha szükséges volt.
Saját maga számára is beismerte, hogy bár anyukájának valószínűleg nem volt más választása, őt annyira megviselte ez az „anyáskodás”, hogy egy életre elment a kedve a gyermekvállalástól.
Mivel ebben az életcélban a férje is támogatta, inkább a karrierjükre, a saját kis életük felépítésére koncentráltak, és jelenleg két macskával élnek nagyon boldog háztartásban. Olvass még a témában
„A nőnek ez a luxus nem adatik meg” – ezért utálja a feleség, amikor a férje a kanapén tesped
„Szégyenszemre haza kellett költöznöm anyámhoz” – mi történt, amikor 30 felett visszakényszerültél a szülői házba?
3 szokás az életemben, amitől tényleg jobban érzem magam
Kívül csillogás, belül csalás: ráláthattam a nagy influenszer-illúzióra
Szóval nem, egyáltalán nem jó, ha a gyermeked a legjobb barátnőd, vagy éppen az otthoni „segéded” – persze bizonyos helyzetekben a felnőttek is csak a kisebb rosszat tudják választani. Nehéz feladat meghúzni a határokat, megadni a biztos kereteket, főleg nem egyszerű az életkor növekedésével továbbra is fenntartani a bizalmat. Mégis erre kell törekedned, mert hosszútávon sokkal több előnnyel jár mindkettőkre nézve, ha a gyermeked egyszerűen megmaradhat a gyerekednek, és nem kell más szerepeket betöltenie.
Kép forrása: Goodluz/Depositphotos.com
Következő cikkünk10 tipp, amivel egészségesebben ehetsz – olcsóbbanSokan úgy gondolják, hogy az egészséges étkezés drága – persze, az is, ha lazacot akarunk enni homárral, mellé édesburgonyával minden egyes nap. Csakhogy ezeken kívül rengeteg más választásunk is van, ha az egészséges étrendre állnánk át, olyanok is, amelyek nem ürítik ki teljesen a pénztárcánkat sem. Az alábbi 10 tipp segít…Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
