Szuper!
Köszönöm, nagyon boldog vagyok! Fiatalon elváltam, de van két felnőtt gyerekem, akik gyakran látogatnak és nagy örömöm telik az unokáimban. Hetente kétszer találkozom a barátnőimmel, egyszer kávézni megyünk, egyszer pedig nálam bridzselünk. Pezsgőbb a szociális életem, mint a tizen- és huszonéves unokahúgaimnak, a hátam közepére nem kívánok férfit.
Nehéz
Őszinte leszek, nem könnyű egyedül öregasszonyként. Össszeszorul a szívem, amikor korombeli idős házaspárokat látok kézenfogva séltálni. Vannak egészségügyi problémáim, de a magány az, ami a legjobban fáj.
Olvass még a témában
Mi az a felnőtt probléma, amire senki nem készített fel?
Ennyi éves korunkban szakadnak meg a barátságaink – lehet (vagy kell) tenni ellene?
Az egész életedet megváltoztathatja, ha ennyi vizet iszol naponta
„Nekik az a természetes, hogy tartják a markukat.” – Szülők történetei a kevésbé motivált gyerekeikről
Irigység
Amíg nekem volt merszem negyven évesen elválni a kiállhatatlan férjemtől, addig a három legjobb barátnőm nem mert lépni és a mai napig isszák a döntésük levét. A nők szívósabbak, ezért ők gondoskodnak a férjeikről, akik tunya, beteges papák lettek. A barátnőim mind egy tízest letagadhatnának és a mai napig tele vannak élettel: utaznának, programokat szerveznének, de az öreg férjek visszahúzzák őket. Engem kifejezetten irigyelnek, amiért nincs egy ilyen púp a hátamon.
A cikk folytatódik, lapozz!
