Mégis hol itt a lehetőség?
Ha valamit szinte a nulláról kell kezdeni, akkor annak megvan a pozitív oldala is. Amikor rengeteg az átmenet és az átalakulás, akkor ott az esély arra, hogy teljesen új módon határozzuk meg magunkat és céljainkat.
Sokan nem találják annyira izgalmasnak a nagykorúvá válásukat, legalábbis nem arról van szó, hogy hirtelen minden megváltozik. Oké, jogilag felelősségre vonhatnak már komolyabban, de a többség (szerencsére) nem ezt tartja alapvetően szem előtt. A körülmények megváltoztak és 18 évesen még javában gimnazista voltam, ráadásul több évnyi tanulás állt előttem a főiskolán. Szóval, a 18. életév betöltése mérföldkő, de nem arról van szó, hogy valamit teljesen újra kellene kezdeni és újradefiniálásról sem igazán beszélhetünk.
Tegyük hozzá, hogy akkoriban tele vagyunk energiával és van bennünk egyfajta természetes optimizmus, amit azért kicsit talán megfakítanak az évtizedek.
Olvass még a témában
„Ha válófélben van, akkor nem is bánja a vetélést, nem?” Nők mesélnek a legérzéketlenebb orvosokról
„Semmivel sem szeretem kevésbé a feleségemet, csak mert mással is szexelek.” – Miért csalják meg a férfiak álmaik nőjét is?
Ábrándozol vagy énekelsz közben? Ezt árulja el rólad a fürdőzési szokásod
E csillagjegy a szülöttje az ideális útitársad a horoszkópod szerint
Persze, manapság a fiatalok is többet aggódnak és tényleg nem feltétlenül annyira gondtalan az életük, mint mondjuk a mi szüleinknek vagy akár nekünk volt. Az életünk közepén azonban másként látjuk már a dolgokat, főleg azért, mert realisták vagyunk. A jövőnk már nem végtelen és nem tűnnek korlátlannak a lehetőségeink sem. Fizikai, mentális és anyagi korlátok látunk, jó adag felelősséggel megpecsételve. Terveink már nem olyan nyitottak, mint korábban és erőfeszítést igényel, hogy ne a visszapillantó tükröt lessük állandóan. Ezzel természetes módon együtt jár egy bizonyos nosztalgia az után, ami egykor volt még akkor is, ha jó a jelenlegi életünk és elégedettek vagyunk azzal, amit elértünk. Hát még akkor, ha nem…
