A megoldás az életközepi válság kezelésére: Egyszerre csak egy utat járhatunk
Sokak számára a múltban rejlik egy olyan keserédes érzés is, ami a megváltoztathatatlanság tényéből fakad: mégpedig az, hogy mi mindent nem tettünk meg. Még a legbölcsebb döntéseink is más lehetőségek elvesztésével jártak és ez a tudat – főleg utólag – kifejezetten fájdalmas is lehet. Egy ideig együtt lehet élni ezekkel, ám különösen a hormonális változások mellett minden a felszínre kerül, mert az élet talán már nem jutalmaz olyan bőségesen.
Az öregedés és az élet elmúlásának jelei kívül-belül kritikává válhatnak és sokszor mi vagyunk azok, akik a legkeményebb kritikát fogalmazzák meg saját magukkal szemben.
Szóval, szép lassan haladunk az úton, amit taposva folyamatosan tennünk kell azért, hogy lássuk a fényt a távolban akkor is, ha nehéz. Most lépünk bele abba a szakaszba, ami lehetőséget ad önmagunk újragondolására. Pont azért, mert gyökeresen más szempontok válnak fontossá, mint korábban. Ez a szakasz arról szól, hogy elmozdulunk önmagunk, teljes önvalónk, énünk felé. Miközben megtörjük az egónkat, megismerjük, kik is vagyunk valójában. Az életközepi válság pontosan ez: egy felhívás, hogy a külső, mások által is ismert személyiség mögé nézzünk, és felfedezzük a valódi ént, azt a valakit, akinek mindig lennünk kellett volna.
Nyitókép: tabitha turner/unsplash+ Olvass még a témában
Kapcsolódó cikk a következő oldalon:
A legjobb cikkek, horoszkópok és tesztek – egyenesen a postaládádba, ingyen.
