Őszintén szeretek egyedül élni és hálás vagyok, hogy nem kell idegesítő lakótársakkal megosztanom az életemet, akik nem biztos, hogy tiszteletben tartják a szokásaimat és az igényeimet, hiszen ezzel rendkívül sok konfliktustól kímélem meg magam. Reményeim szerint mikor legközelebb újra együtt élek majd valakivel, az már az az ember lesz, akivel családot alapíthatok.
Felkészültem rá – hiszen korábban is éltem már együtt az akkori párommal –, hogy az együttlakás számtalan kompromisszumot követel meg mindkét féltől. Mégis úgy gondolom, hogy több minden van a mérleg pozitív serpenyőjében. Remélem, hogy hamarosan magam mögött tudhatom majd a magányos éveket és többé nem kell majd a fejemet fognom bizonyos helyzetekben, hogy mennyivel nehezebb ezt is egyedül megoldani…
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
