A legtöbben a szemetest, a hűtőt vagy a szőnyeget gyanúsítják, pedig a valódi forrás gyakran egy olyan helyen van, amire szinte soha nem gondolunk: egy lefolyóban, amit rég nem használtunk.
A jelenség mögött legtöbbször egy egyszerű fizikai folyamat áll. Minden lefolyó alatt van egy úgynevezett bűzelzáró, más néven szifon, ami egy kanyarban tartja a vizet. Ez a vízdugó választja el a lakást a csatornahálózat szagától. Ha viszont egy lefolyót hosszabb ideig nem használunk, ez a víz egyszerűen elpárolog, és a szifon kiszárad. Onnantól kezdve semmi nem gátolja meg, hogy a csatorna jellegzetes, áporodott bűze feláramoljon a lakásba.
Csendes bélgyulladás: 7 testi jel, amit érdemes komolyan venni
Amikor a takarítás nem old meg semmit
Sok háztartásban pontosan ez történik: valaki alaposan felsúrolja a fürdőszobát, fertőtlenítő szert használ, kiszellőzteti a helyiséget, a szag mégis visszatér néhány óra múlva. Ez az egyik legjellemzőbb jele annak, hogy nem szennyeződésről, hanem egy kiszáradt bűzelzáróról van szó. A takarítószerek ugyanis a felületi szennyeződést oldják, a csatornából felszabaduló gázokat viszont nem képesek megállítani.
