– Jó, majd maga után visszük – nyugtatgatták.
Az orvos és az asszisztense együtt mentek el a házhoz, hogy összeszedjenek a számára néhány holmit. Megdöbbentő látvány fogadta őket: a kis ház minden szobája tele volt festményekkel – mintha a kis falu élete lett volna dokumentálva évtizedeken át. Tájképek tucatja, megszólalásig pontos portrék, a kiserő télen, a folyópart tavasszal – megannyi csoda, megannyi szépség.
Sokunkban merült fel a kérdés, ki is volt igazán a bolond: ő a csendesen szemlélődő művész, vagy mi, akik elítéltük, s nem törődtünk vele. Olvass még a témában
Gyanítom a választ, és őszintén bánok minden sértő szót, amit gyerekfejjel róla mondtam.
Következő cikkünkÍgy bánik egy gyógyszerfüggő a gyerekeivel– Azonnal pakold össze a cuccaidat! – Nem lehetne egyszer az életben csendben maradni? – Elegem van belőletek, lusta, trehány kölykök! – Ne mondjam el még egyszer! Sipirc, pakolni! – süvöltötte magából kikelve a panelszomszéd, és Kati elborzadva gondolt a rá váró órákra. A nyüzsgő irodai hétköznapok után mindenre vágyott, csak…A legjobb cikkek, horoszkópok és tesztek – egyenesen a postaládádba, ingyen.
