– Azonnal pakold össze a cuccaidat!
– Nem lehetne egyszer az életben csendben maradni?
– Nem lehetne egyszer az életben csendben maradni?
– Elegem van belőletek, lusta, trehány kölykök!
– Ne mondjam el még egyszer! Sipirc, pakolni! – süvöltötte magából kikelve a panelszomszéd, és Kati elborzadva gondolt a rá váró órákra.
Olvass még a témában
A nyüzsgő irodai hétköznapok után mindenre vágyott, csak perpatvarra nem, de a pár centis falakon még a légy zümmögése is áthallatszott, nemhogy az az éktelen kiabálás, amit Klári művelt a családjával. Bekapcsolta a rádiót, de az sem volt képes elnyomni a szitkozódás, gyereksírás, ajtócsapkodás hangjait – inkább ki is kapcsolta.
