Vannak olyan keresztény ünnepek, amelyeket mindenki ismer, és tartja a szokásait – ilyen a karácsony, vagy például a húsvét, mindkettőhöz jól ismert rituálék kapcsolódnak. De mi a helyzet a többi keresztény ünneppel? A pünkösdi hosszú hétvége például mindenkinek jól jön, hogy kipihenje a munkahelyi fáradalmakat, de mivel töltötték régen ezt az ünnepet? Utánajártunk, mik a hazai pünkösdi népszokások.
Mint általában minden néphagyományunk, a pünkösdi szokások is a pogány és a keresztény szokások keveredéséből jöttek létre. Pünkösd napjait húsvéthoz képest számoljuk ki mindig: az azt követő ötvenedik napról van szó, amikor a keresztény hagyomány szerint a Szentlélek leszállt az apostolokra, akik különböző nyelveken kezdtek tőle beszélni, és más-más nyelven tartották a prédikációjukat.
Sokan ennek hatására keresztelkedtek meg, így gyakorlatilag a pünkösd az egyház születésének pillanata is.
A pünkösdi királyválasztás
Már Jókai Mór is írt a pünkösdi király, vagy más néven májuskirály-választásról, akit A magyar nábob című könyvében lovasversenyen választottak, ezt néhol pedig hagyományoktól függően egyéb erőpróbák is kiegészítették. A pünkösdi királyválasztás az egyik legrégebbről fennmaradt szokásunk az ünnepen. De hogy mit nyer a király? A közösségben egy évig minden lakodalomra, minden ünnepségre hivatalos, és minden kocsmában ingyen ihat – sőt, ha valami apró bajt követ el, azt nem róhatják fel neki. Nem is hangzik rosszul!
A fordított húsvét
A húsvéti locsolással ellentétben pünkösdkor jellemzően a lányok járták az utcákat, és kopogtattak be a házakba, ahol énekelniük és táncolniuk kellett. Esetekben a legények is részt vettek a házalásban, és ha így volt, akkor egy közös táncmulatság zárta le a napot. Volt, ahol pünkösdi királynőt is választottak, aki vezette a házaló menetet, és aki már ruhájával is kitűnt a többiek közül.