A boldogság köré egész kultusz épül: filmen, reklámban, közösségi oldalon kapunk leckét arról, milyen is, ha valaki boldog. Valóban elvárás lehet, hogy mindig az élet napos oldalát lássuk?
Vágyaink között első helyen áll a boldogság megélése. Valamiért kialakult a világban egyfajta elvárás, hogy mindig mindenki pozitív életszemléletet sugározzon magából, kiegyensúlyozott és derűs legyen, vagy legalábbis annak látszódjon. A kevésbé vidám dolgokról -ha rosszkedvünk van, veszteség ér minket, aggódunk, szorongunk – nem beszélünk, inkább igyekszünk leplezni, mintha nem is lenne az életünk része.
A kultúránk elvárja tőlünk, hogy vidámak, energikusak legyünk.
Valahol érthető persze, hogy minden közösség szívesebben látja a pozitív, mosolygós és barátságos embereket, de az nem természetes, hogy folyton ilyennek kell lennünk, és a boldogságot akkor is mímeljük, ha éppen rossz passzban vagyunk, mert tudjuk, arra senki sem kíváncsi.
Pedig a negatív érzések, a sötét gondolatok is az élet részei. Az állatvilágban az élet múlt azon, hogy ki milyen gyorsan vette észre a veszélyforrást és milyen fürgén reagált arra. Az akkor kialakult stressztünetek ma is megjelennek egy-egy helyzetben – felgyorsult pulzus, izgalom, aggódás, éberség – evolúciós reakció, amely megvéd a veszélytől, készenléti helyzetbe hoz, megoldásra késztet.
Természetes tehát, ha időnként átélünk kevéssé kellemes érzelmeket: szorongunk, félünk, aggódunk. Nem kellemes, de helye van ezeknek az érzelmeknek is. Ha felütik néha a fejüket, az azt jelenti, hogy természetes a jelenlétük. Éppen ezért normális, ha el is tudjuk fogadni a megjelenésüket és nem akarjuk a nehéz helyzeteket tagadni és mindenáron azt a benyomást kelteni, hogy az életünk mentes mindennemű negatív érzelemtől és szenvedéstől.
Sokkal többet ártunk, ha magunkra kényszerítjük a boldogság látszatát. Semmilyen jelenség nem egyoldalú, így nem tehetjük meg, hogy az életnek is csak a pozitív oldalát szemléljük és tesszük kirakatba. Az ember természetes törekvése a boldogságkeresés, egyfajta önértelmezés: ki vagyok, miért vagyok itt, mi a célja az életemnek, mitől leszek teljes?