A 30 éves Niki nem érzi, hogy a hétköznapjaik jelentősen megváltoztak volna, és ha adódnak is kisebb nehézségek, ezeket közös erőfeszítéssel próbálják kezelni, így mindketten jól érzik magukat az összezártságban.
„Mi tök jól elvagyunk, egyébként sem járunk el olyan sok helyre hétköznap, az edzés hiányzik nagyon mindkettőnknek. Az elején társasoztunk, ott hamar kiderült, hogy egymás torkának esünk, úgyhogy most már filmeket meg sorozatokat nézünk, de amúgy teljes az összhang, egyedül azon megy a vita néha, hogy mit nézzünk. Érdekes módon most, hogy teljesen össze vagyunk zárva, a konfliktuskezelés is hatékonyabb, mert mindegyikünknek az a célja, hogy legyen, aki szórakoztassa, úgyhogy ha rosszban vagyunk, hamarabb kibékülünk, úgy mégis jobb itthon ülni.”
Hasonló pozitív változásról számolt be a 32 éves Flóra is, aki azt mondja, a karantén előtt, mikor mindketten rengeteget dolgoztak és szinte alig látták egymást, sok volt közöttük a feszültség, így meglepő módon az összezártság kimondottan jót tett az ő kapcsolatuknak – szerinte ez a legjobb dolog, ami az elmúlt 3 évben történt velük, legalábbis a párkapcsolatuk tekintetében. Olvass még a témában
Ingyen párterápia: 3 gyakorlat, amit a párterapeuták fel szoktak írni
„Nemcsak a feleségem, a lányom is meggyűlölt” – Férfiak történetei a félrelépés váratlan következményeiről
„Teljesen egyedül maradt, senkije nincs” – Az öregedő nárcisztikusok sorsa: amikor a szépség már nem elég
Ezért van az, hogy az okos lányok nehezebben találnak párt maguknak
„Mondjuk ehhez lehet, hogy a kellemes tárgyi körülmények is hozzájárulnak. Kényelmesen elférünk a lakásban ketten, van egy kicsi erkély, finom biokaja, otthon őrölt kenyai kávé.”
Hozzáteszi, tudja, hogy ez persze nem minden, egy kacsalábon forgó palotában is lehet veszekedni, de az is biztos, hogy az anyagi biztonságban és kényelemben könnyebb megőrizni az összhangot, amihez az is hozzájárul, hogy a munkában is egymásra tudnak hangolódni.
„Hasonló területen dolgozunk, így időnként még be is tudunk ugrani segíteni egymásnak, ha éppen az egyike elakad a nagy nemzetközi kulúuraszervező emailezésben. Meg aztán valahogy olyan meghitt lett az itthonlét. Már nem csak aludni járunk haza a fővárosi nyomulásban. Együtt élünk, de tényleg.”
Flóra azt mondja, az az igazság, hogy amikor először hallották a híreket a lazításokról, kicsit még meg is ijedt.
„Egyrészt nyilván örülök neki, hogy vége lesz a vészhelyzetnek, de valahol legmélyen mocorog bennem, hogy mi van, ha megint mindketten állandóan munkában leszünk, és visszaáll a régi feszkó.”
A 27 éves Emma és vőlegénye egy félig-meddig távkapcsolatból került állandó összezártságba, ráadásul az esküvőjüket is fenyegeti a járvány.
„Mi a „békeidőben” két országban élünk, Svájcban és Magyarországon, de ennek ellenére is elég sokat voltunk/vagyunk együtt. Normális állapotban mondjuk néhány hétköznapot külön töltünk, ami alatt bőven kiéljük az „énidőnket”, és amikor együtt vagyunk, akkor 100%-osan egymásra vagyunk hangolva. Elég speciális a helyzetünk, pont emiatt nagyon megbecsüljük ezt a mostani időszakot, de ebből adódnak a nehézségek is. A karantén idejére a párom hazajött, és most a másfél szobás lakásban vagyunk együtt 0-24-ben úgy, hogy a hálószoba és a nappali között be se lehet zárni az ajtót, „nincs hova menekülni”. Maximálisan bepótoljuk a külön töltött időt”
– jegyzi meg viccesen.