A bécsi kiruccanás után úgy éreztem magam, mint aki új erőre kapott. Friss és üde voltam, tele optimizmussal. Persze csak azután, hogy hazaérve aludtam egy hatalmasat.
A vidámságomat azonban rövidesen beárnyékolta az, hogy a munkatársaim folyamatosan emlékeztetni kezdtek a szakításra. No persze nem szándékosan; egyszerűen csak a legjobb barátnőmön kívül senki sem tudta, hogy Mátéval a kapcsolatunk néhány hét alatt le is áldozott. Ezek után, gondolom, nem csoda, hogy valódi örömmel töltött el a tény, miszerint a Facebookon nyoma sem volt a dolognak kettőnk között. Meg hogy nem árultam el anyuéknak, különben biztos ez lett volna a téma hetekig.
A munkatársaimnak viszont már az elejétől kezdve elmeséltem, hogy van egy srác… amit persze le se tudtam volna tagadni, mert olyan nagy mosollyal jöttem be az irodába (és dupla akkorával mentem ki), hogy még a portásnak is feltűnt a változás. Tudom, mert mondta. Így hát, amikor ez a rózsaszín ködös jókedv eltűnt, a lányok rögtön faggatni kezdtek. Olvass még a témában
„Hé, Dóri, minden okés veletek?” – Hááát, az attól függ… Velem és kivel?
„Óóó, úgy sajnálom, de hát mi történt?” – Semmi. Épp ez az.
„Pedig olyan aranyosak voltatok együtt!” – Egyéb biztató hozzászólás? Mondjuk egy megnyugtató „mi van, ha sosem találod meg az Igazit”?
Persze igazából ezeket a barátságtalan hozzászólásokat megtartottam magamnak, hiszen már csak az hiányzott volna az életembe, hogy a munkatársaimmal is megromoljon a kapcsolatom. Meg igazából csak érdeklődőek (és kíváncsiak) voltak, amit részben meg is tudok érteni. Hiszen ha egy kezdődő szerelem boldog pillanatait megismered, még szép, hogy szeretnéd tudni, miért szakadt olyan hirtelen vége. Úgyhogy röviden elmeséltem a lányoknak Máté érveit, és azt, hogy noha az első pár nap jobban megviselt, mint gondoltam volna, a bécsi kirándulás óta sokkal kiegyensúlyozottabb vagyok.
És akkor olyan történt, amire nem is számítottam volna: a munkatársaim egyetlen nap alatt annyit segítettek a továbblépésben, amennyit én egyedül sokkal több idő alatt tettem volna meg.
Ex-akták: felfedve!
Az egész ebédszünetben kezdődött, amikor sorban álltunk a közeli étkezdében, és ismét az exekre terelődött a szó. A legjobb munkahelyi barátnőm, Eszti kezdte a témát azzal, hogy felvetette, milyen sokféle ex-típus van. Az ő egyik volt barátja például a mai napig felhívja néha az éjszaka közepén egy-egy buli után, hogy mennyire rossz nélküle, majd józanul még csak egy „ne haragudj, hogy felkeltettelek” üzenetet sem dob rá a Facebookon. Egy másik munkatársam elárulta, az egyik exe a mai napig várja a bocsánatkérését amiatt, hogy „összetörte a szívét”, holott igazából ő lépett félre egy másik lánnyal – a kolléganőm szimplán csak szakított vele ezek után. A sztorik pedig csak úgy repkedtek, a legszomorúbbaktól a legviccesebbekig, én pedig tényleg úgy éreztem, hamarosan minden rendben lesz. A szakítás az élet egyik természetes velejárója, amit majdnem mindenki megtapasztal legalább egyszer, és igazából minden extől tanulhattunk valami újat. Úgyhogy a munkatársaim és még néhány barátnőm tapasztalatai alapján összegyűjtöttem nyolc ex-típust, akivel mindenki találkozik – ha máshogy nem, hát az ismerősök történetein keresztül.
A cikk folytatódik, lapozz!
A legjobb cikkek, horoszkópok és tesztek – egyenesen a postaládádba, ingyen.
