Ha másra nem is, de a járvány időszaka egy valamire megtanított: az értékes emberi kapcsolatoknál nincs fontosabb. Most, hogy újra szívünk szerint bárkivel, bárhol találkozhatunk már nagyon megválogatjuk kik azok, akiknek helyet adunk a jövőben is az életünkben.
És lehet, hogy valami mást is észreveszel: azt, hogy örülnél, ha bizonyos emberek nem térnének vissza az életedbe.
Vannak persze barátságok, amelyek kiállják azt is, ha esetleg hónapokig sem beszélünk egymással, mégis ugyanonnan tudjuk folytatni. Most azonban sokan jönnek rá, hogy vannak barátságok, amelyeket talán nem érdemes fenntartani.
Vajon rosszul kellene éreznünk magunkat emiatt?
Míg az emberek évek óta tudják, hogy a barátságok vitathatatlanul jót tesznek az egészségünknek, a szakértők szerint természetes, hogy az ismerősök, sőt a barátok is kikopnak mellőlünk az utunk során, és emiatt senki nem érez bűntudatot. Ha később valóban hiányzik valaki, akkor mindig visszatérhetünk. De ha a kapcsolattartást kötelességnek vagy tehernek érzed, akkor azt nyugodtan veheted jelnek: talán ideje továbblépni.
„Ha van olyan barátod, akivel nem tartottad a kapcsolatot a járvány idején – ha nem érezted szükségét annak, hogy rákérdezz, hogy van, és ő sem jelentkezett be nálad –, akkor érdemes lehet hallgatni az ösztöneidre ”– mondja Suzanne Degges-White, a Northern Illinois Egyetem tanácsadó professzora.
„Nem minden barátság célja az, hogy örökké tartson.”
Shasta Nelson, a San Franciscó-i szerző és szónok, aki a barátságra szakosodott, egyetért azzal, hogy „teljesen normális, hogy a kapcsolatok egész életünk során jönnek és mennek”. Lehetetlen kapcsolatban maradni minden egyes barátunkkal, akiket az életünk során szerzünk, mondja. Különösen, ha az életkörülményeink változásával új kapcsolataink is születnek, például, mert költözünk vagy munkahelyet váltunk.
Nem feltétlenül rossz a változás
Noha bűntudatot érezhetsz amiatt, amiért változnak a szociális köreid, és egyes kapcsolatokat hagysz elhalványulni, ez nem feltétlenül jelent valami rossz dolgot. A szakértők szerint azokat a barátságokat, amelyek ápolásába időt és energiát fektetsz, idővel sokkal jobban tudod majd értékelni.
Degges-White szerint ez tulajdonképpen a barátság földjének tájrendezése: te döntöd el, ki van a közeledben, kikkel szeretnéd körülvenni magadat. Ez a táj pedig idővel, vagy az élethelyzeted változásával alakulhat, ahogyan az évszakok is megváltoztatják a tájképet.
„Életünk során, amikor bizonyos szakaszokat és életkorokat érünk el, a figyelmünk változik, és olyan emberek közelében akarunk lenni, akik hozzánk hasonlóak”
– mondja Degges-White, függetlenül attól, hogy ezek az emberek a házastársaink, a kollégáink, vagy olyanok, akikkel együtt járunk iskolába.
Ha a későbbiek során úgy érzed, mégis érdemes lenne újra feleleveníteni egy kapcsolatot, érdemes körültekintően megválasztani a stratégiádat. Degges-White azt javasolja, hogy először is hallgass az ösztöneidre. Ha valóban hiányzik valaki, ez annak a jele, hogy érdemes invesztálni a kapcsolatba.
Jó próba lehet annak eldöntésére, hogy érdemes-e felkeresni egy régi barátot, ha belegondolsz, hogyan éreznél 6 hónap múlva. Bánnád, ha nem vettétek volna fel a kapcsolatot?
Ha a válasz nem, és csupán bűntudatot éreznél, akkor a szakértő szerint érdemes felismerni, hogy ez csak a kapcsolat lezárása fölött érzett természetes szomorúság, ami viszont még nem teszi feltétlenül indokolttá, hogy életben tartsd a barátságot. Vannak kapcsolatok, amelyek egyszerűen nem fognak tovább mélyülni, és ez senkinek sem a hibája.