Ne félj az emberektől!
Franco egyik legfontosabb megfigyelése az volt, hogy akik a legjobban félnek mások elutasításától, azok a legelutasítóbbak. Mivel azt feltételezik, hogy a többiek nem kíváncsiak rájuk, visszahúzódnak, hidegen viselkednek, így tényleg senki sem közeledik feléjük. Kísérletek bizonyítják, hogy ha egy társaságba belépőnek előzőleg azt mondják, hogy ott mindenki szimpatizál vele (még ha ez nem is igaz) az illető sokkal nyitottabb lesz a többiekkel, így pedig tényleg megkedvelik őt. Magyarul, ha elfogadásra számítasz, végül abban is lesz részed.
Tenned kell érte!
A szerző találkozott egyszer egy rendkívül nyitott és kedves nővel, akitől meg is kérdezte, hogyan vált ilyenné. A nő az édesanyjától kapott gyerekként egy tanácsot: "mindenki a barátod akar lenni, csak azt várják, hogy kezdeményezz!" A tanulság az, hogy ha arra várunk, hogy más tegye meg az első lépést, könnyen egyedül maradunk. A többség pedig a másiktól várja, hogy kezdeményezzen. Tehát: ki ha nem te és mikor, ha nem most?
Olvass még a témában
Csatlakozz egy csoporthoz!
A barátságok akkor jönnek létre, ha az interakciók rendszeresen ismétlődnek egy csoporton belül és valamilyen közös dolog kapcsolja össze a csoport tagjait. Gyerrekként az iskola, a sportkör, a zeneiskola pont ilyen közeg: rendszeresen találkozunk olyanokkal, akikkel valami összeköt bennünket. Felnőttként ezt a helyzetet kell modelleznünk, ha barátkozni akarunk, vagyis keressünk hobbit és iratkozzunk be valamilyen körbe, ahol ennek hódolhatunk vagy csatlakozzunk valamilyen csoporthoz.
A cikk folytatódik, lapozz!