Az előttünk álló metálkék autóból csinos szőke lány szállt ki, gyorsan a csomagtartóhoz sietett, és kivett egy ásványvizes palackot. Újra beszállt az autóba; mozgása gyors volt és határozott, akkor sem ijedt meg, amikor balról egy motoros gördült be mellé a számos lóerőtől vadul dübörgő motorral.
A fiú levette bukósisakját, és mosolyogva mondott valamit a lánynak, aki a nyitott ablakon át nemleges kézlegyintéssel jelezte: nem vevő arra, amit a bőrszerelésben feszítő alkalmi lovag javasol. A motoros sértődötten visszatette a bukósisakot, majd túráztatni kezdte a motort – izmai megfeszültek az igyekezettől. Hol a jelzőberendezésre, hol a lány felé fordítva a fejét –már komolyan aggódni kezdtem, hogy kitekeredik a nyaka.
Végre zöldre váltott a lámpa, s a motoros eszeveszett tempóban iramodott neki – akkora benzinfröccsel indítva több mázsányi gépét, hogy az elég lett volna talán a város másik végéig is. Csak egy dologgal nem számolt: a reggeli alig esővel, ami éppen elegendő volt ahhoz, hogy az út porát feláztatva vékony filmréteget képezve az úttesten korcsolyapályává változtassa azt. Olvass még a témában
Igaz, pillanatok alatt történt az egész, de mégis olyan volt, mint egy lassított felvétel: a motor önálló életre kelve eldőlt, ő pedig az oldalán csúszva egyenesen a lány autója elé csúszott. Mindenki megijedt: fejvesztve ugráltak ki az emberek az autóikból, hogy segítsenek a pórul járt gavalléron.
