„A fényes belsőnk felmegy a csillagokhoz” – Amikor a gyerek hátborzongatót mondott

A fiam életében egyszer ijesztett meg, de arra a mai napig emlékszem. Vidékre mentünk kocsival, mikor kimutatott az ablakon és azt mondta: „Nézd, mennyi ember.” Senkit nem láttam, csak azt, hogy éppen egy temető mellett haladunk el.

Az akkor hároméves unokaöcsémmel mentünk taxival, mikor egy piros lámpánál kimutatott egy modern épületre és azt mondta: „Amikor nagyfiú voltam és tűzoltó, oda jártam szerelni.” A középkorú taxis majdnem nekiment az előtte lévő autónak, ugyanis emlékezett, hogy fiatal korában az ott valóban egy alkatrészbolt volt.