Ahol a mozgás szeretete helyett a kényszer maradt
A heti öt testnevelésóra nálunk úgy nézett ki, hogy három óra a klasszikus órarendbe illeszkedett, kettő pedig délutáni, „dupla sport” jellegű foglalkozás volt.
A választási lehetőségek korlátozottak voltak, így kerültem például először néptáncórára is. Nem azért, mert érdekelt, szívesen kipróbáltam volna, hanem mert ott volt szabad hely.
Bár önmagában a mozgásformák sokszínűsége értékes lehetne, számomra ez inkább kényszerhelyzetként jelent meg, nem pedig felfedezésként.
Voltak órák, amiken kifejezetten rosszul éreztem magam, már órák előtt szorongtam, volt, hogy sírtam is. Ez pedig hosszú távon attól is elvette a kedvem, hogy egyáltalán bármilyen tánccal próbálkozzak még. Olvass még a témában
Nyílt levél a férjeknek, akik szerint a feleségük „unalmas” lett, mióta anya
Ez mutatja nálad, ha elmúlt a szerelem a csillagjegyed szerint
Az „érzelmi másnaposság” sokkal gyakoribb, mint gondolnád – így lábalj ki belőle
3 dolog, amire a 90-es években tanítottak minket – ma már tudjuk, hogy súlyos tévedés volt
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
