A kalóriák, a cukor, a narancsbőr gondolata, illetve annak átszámítása, hogy hány perc kocogással égethetnél egyetlen falatot abból a narancsos csokitortából, mind remek érvek arra, hogy miért kérj csak egy zsírszegény tejjel felöntött lattét a kávézóban. Pedig a süteményevésnek igenis van létjogosultsága! Az alábbi érvek például nálam mindig beválnak.
Segít gondolkodni
Biológia és kémiai kísérletekkel nálam sokkal bölcsebb és okosabb tudósok igazolták már, hogy a cukor segíti a gondolkodást. Oké, lehet, hogy ők nem erre a formára és nem ekkora mennyiségre gondoltak, de mi sem egy laboratóriumban vagyunk, ugyebár.
Nekem az a sütemény egyszerűen kell ahhoz, hogy produktívan folytassam a napomat, és a tudomány az én oldalamon áll!
Pozitív megerősítés
Ha valamit jól csináltam, akkor azt a mintát meg kell erősítenem magamban, ez egyértelmű, nem? Ami a kutyáknál működik, az nálam is be fog válni, nem szégyellem bevallani, hogy egyszerű lélek vagyok, ha jutalomfalatról, azaz süteményről van szó.
Ez a kis cukor semmiség ahhoz képest, hogy milyen sikereket érhetek el a jövőben ezt a viselkedésformát követve.
A vigasz
Aztán persze olyan is van, hogy nem sikerül semmi. Az ilyen napokon kell valami, ami a lelket tartja az emberben, visszaadja a hitét, felcsillantja egy szebb jövő ígéretét, ami miatt érdemes tovább küzdeni.
Ennek persze nem feltétlenül egy szelet süteménynek kell lennie. Nézzünk el jobbra, nézzünk el balra. Ott áll valamelyik oldalunkon Hugh Jackman? Nem? Na jó, mi megpróbáltuk. Akkor marad a süti.
Tapasztalatgyűjtés
Egy rendes nagymama isteni süteményeket tud csinálni, de senkiből sem lesz csak úgy magától konyhatündér! Azt kérem, gyakorolni kell. És nem lehet csak úgy fejest ugrani a sütésbe, ez amatőrség!
Először ízlelgetni, tesztelni kell, fel kell állítani egy mércét, és ehhez bizony süteményt kell enni. Ennyivel tartozom jövendőbeli unokáimnak.
Katasztrófa elhárítás
Lehet, hogy a kalória bevitele nem a legjobb dolog, ami történhet, de kétségtelenül sokkal rosszabb is lehetne. Senki nem szeretné, ha egy dühroham áldozatául esne az a szép porcelánkészlet, vagy az idegesítő hangon sipítozó kolléganődnek karcolások kerülnének a szemüvegére egy közelharc során.
Nyugodtan hivatkozhatunk tehát a világ bármelyik békeszervezetére, miközben rábökünk az üvegpult mögül a kiszemelt süteményre.
Az áldozat
Lássuk be: az a sütemény, ami megsüttetett, az el is fog fogyasztódni. Valakinek meg kell ennie, és igen, talán finom, de nem egészséges, és a lemozgása vért és verejtéket kíván majd.
Még szerencse, hogy én egy mártír típus vagyok, aki vállalja az áldozatot a világért. Nem kell megköszönni, a felebaráti szeretet vezérel minden egyes falatnál.
És a legfőbb érv: ki meri azt mondani, hogy ne?
Állítson meg valaki! Küldjön az Úristen tüzes szekeret vagy időutazó gladiátort, aki közém és a sütemény közé állna! Se égi, se földi hatalom nincs, aki nemet merne nekem mondani, amikor süteményt kérek.
Az erő és a hatalom érzése mámorító, a süti édes, ez az egyesülés bizony az égben köttetett.
