Hallottam már olyan szülészorvosról, aki azt mondta a betegeinek, hogy a fájdalmas szülés „Isten büntetése a nőknek, amiért Éva megette az almát”. Elég érdekes szemlélet egy orvosi szakembertől, ugyanakkor állandó utalás arra is, hogy a társadalom hogyan vélekedik a nőkről és a szülésről. A fejlett országokban ünneplik és elismerik azokat a nőket, akik a „természetes szülés” mellett döntenek, tehát nem kérnek fájdalomcsillapítót. Az ő szülésük sokak szemében tiszteletreméltóbb, mint azoké a kismamáké, akik epidurális érzéstelenítést vagy fájdalomcsillapítót kérnek, nem is beszélve a tervezett császármetszésről.
AZ Oslo-i Egyetem vezető gyakorlati filozófia professzora szerint a társadalom nagy becsben tartja az úgynevezett „anyai szenvedést”.
„Nagy tisztelet övezi az úgynevezett mártír édesanyákat, akik mindent feláldoznak gyermekeik érdekében, és ez az emberek szemében már a szüléssel elkezdődik. A fájdalomtól való szenvedésre büszkének kell lenni és kitüntetésként kell viselni.”
A fejlett társadalmakban a nők egyre inkább megtervezhetik és ellenőrzésük alatt tarthatják teherbe esésüket és szülésüket, így azt hihetnénk, hogy ezáltal pont a tervezett császármetszések és az epidurális érzéstelenítés alatt végzett szülések egyre gyakoribbak, de meglepő módon a természetes szülések száma is növekszik. Hogy ki mit nevez természetes szülésnek, az egyénenként változik. Valakinek azt jelenti, hogy nem császármetszéssel szül, másnak azt, hogy nem szülészorvos, hanem bába vagy dúla van jelen, egyeseknek pedig az a naturális szülés, ha semmilyen fájdalomcsillapítót nem vesz igénybe.
Sok nőt az sarkall erre, hogy teljes egészében meg szeretnék élni egy gyermek világrahozatalának élményét, úgy, ahogy azt őseink tették.
Ez azokban az esetekben, ahol nincs semmi komplikáció, meg is valósulhat és az erős fájások és szenvedés ellenére egy kellemes, katartikus élmény lehet az anyának. Ugyanakkor az orvosok szeretnék, ha mindenki tudná, hogy annak ellenére, hogyha nem megy simán a szülés és végül valami „természetellenes” dolgot kell igénybe venni (császármetszés, altatás, fájdalomcsillapítás, vérátömlesztés stb.) attól még az a világrajövetel semmivel sem kevésbé értékes. Ahogyan a fájdalomcsillapítókról való lemondás sem tesz senkit automatikusan jobb anyává.
A bába jelenléte Amerikában most kezd erősödni, míg az Egyesül Királyságban teljesen megszokott, hogy szülészorvos helyett szülésznő vezeti le a szülést. Tavaly azonban a Szülésznők Kollégiuma kénytelen volt a természetes szülés melletti kampánya tervét beszüntetni, miután a közvélemény komoly kritikát fogalmazott meg irányukban. Az ok az volt, hogy az elmúlt kilenc évben 16 baba és három anya halt meg úgynevezett természetes szülés alatt.
Míg az amerikai, fehérbőrű, jól szituált kismamák között eddig a tervezett császármetszés volt a „divat”, ma már a természetesség a trend és közülük is egyre többen választják a fájdalomcsillapítás nélküli vajúdást.
A cikk elején említett „vállaljuk fel a szenvedést” olyan nyomást gyakorol sok nőre, hogy szinte tabunak érzik, ha bevallják, hogy nem szeretnék azt, hogy a szülésük indokolatlanul nehéz legyen és ezáltal egy fájdalmas emlék. Az orvosok szerint semmi szégyen nincs abban, hogy igénybe vesszük a modern orvostudomány vívmányait, amik megkönnyítik életünket, ez esetben a gyermek világrahozatalát.
A természetes szülés mellett kampányoló emberek azonban nagyon kritikusak és sok kismamában bűntudatot keltenek. Az ellentábor reakciója is határozott, és úgy látszik, hogy a nőkön ezen a téren is nagy a nyomás. Csakúgy, mint az abortuszról, a „helyes” szülésről is mindenkinek van véleménye, pedig a legjobb lenne, ha mindenki hagyná, hogy az édesanya dönthessen arról, mi a jó neki és a babájának.