Túl sok csalódás
Emberek vagyunk, tehát elkerülhetetlen, hogy időnként csalódjunk egymásban. Mások bennünk és mi másokban. Kérdés, hogy ennek mértéke mennyire haladja meg a tűrőképességünket. Amikor már túl sokszor kell emberekben csalódunk, elkezdjük magunkat hibáztatni, magunkban keresni a porbléma gyökerét és ezzel megkérdőjelezve értékességünket.
Sokan ezt megelőzve, inkább elzárják magukat értékes kapcsolatoktól, azt gondolván, így megspórolják maguknak a felesleges köröket, pedig nem ez lenne a jó megoldás. Minden kapcsolat tanít nekünk valamit és amíg a leckét nem tanuljuk meg, sorra érkeznek a hasonló minőségű kapcsolatok. Önmagunk hibáztatása helyett, inkább tanuljunk meg jól választani, okulva korábbi hibáinkból.
Sokan ezt megelőzve, inkább elzárják magukat értékes kapcsolatoktól, azt gondolván, így megspórolják maguknak a felesleges köröket, pedig nem ez lenne a jó megoldás. Minden kapcsolat tanít nekünk valamit és amíg a leckét nem tanuljuk meg, sorra érkeznek a hasonló minőségű kapcsolatok. Önmagunk hibáztatása helyett, inkább tanuljunk meg jól választani, okulva korábbi hibáinkból.
Elnyomás alatt
Akit elnyomnak, az nem mer hangot adni véleményének, de még a létezéssel kapcsolatos jogát is megkérdőjelezheti. Gyerekként senki sem tehet arról, hogy hova született, felnőttként, viszont már felelősségünk van abban, hogyan alakítjuk életünket, sorsunkat. Nem célravezető még ekkor is a felmenőinket okolni mindenért, hiszen ez egy idő után nem visz előre. Felnőttként már élhetünk olyan kapcsolatban, ahol megbecsülést, támogatást és szeretetet kapunk a másiktól. Ahol bátran ki merjük mondani, hogy ELÉG JÓ VAGYOK!
