Neurotípusos társaikkal ellentétben a figyelemhiányos hiperaktivitási zavarban szenvedő dolgozók gyakran lemaradhatnak.
A 2020-as globális adatok 2,58%-ra becsülik a felnőttkori ADHD arányát (de sok embert továbbra sem diagnosztizálnak, különösen a kisebbségi közösségekben). Ez azt jelenti, hogy milliók tapasztalnak az ADHD okozta akadályokat, és néhányan még azt sem tudják, miért. De még azok számára is, akiknek megvan a diagnózisa a küzdelmüknek, a diagnózis nem feltétlenül jelent megoldást. Sok ADHD-s dolgozó olyan kihívásokkal szembesül, amelyek gátolhatják a sikert.
Akár felfedik problémáikat a vezetőknek, akár titokban tartják őket, annak hatásai végigkísérik őket karrierjük során. Hatással vannak munkahelyük biztonságára, karrierlehetőségeikre, munkakapcsolataikra és még arra is, hogyan éreznek önmagukkal kapcsolatban.
Ám ahogy a diagnózisok felgyorsulnak, a tudatosság is fokozódik – és ez segíthet a munkavállalók küzdelmeinek kontextusba helyezésében mind a kollégák, mind a munkaadók számára, és potenciálisan megvilágíthatja a támogatás új útjait.
Változatos tünetek széles spektrumon
Az ADHD nem csak a gyakran sztereotipikus „morcos” gyerekekről és azokról az emberekről szól, akik figyelme könnyen elterelődik – mondja a texasi Tracy Winter, a Nerd Coach vezetői edzője, aki a neurodiverzitásra specializálódott. Ehelyett egy összetett idegrendszeri fejlődési rendellenesség, amely különböző tünetekben és viselkedésekben nyilvánul meg. (Bár a „rendellenesség” szó ellentmondásos, mutat rá Winter, akinek szintén ADHD-ja van; ő inkább „másfajta agynak” tekinti a sajátját). Az ADHD-sok agya nem feltétlenül csapongó, magyarázza – anatómiailag, szerkezetileg másképp néz ki, és másképp működik.
Henry Shelford, az ADHD UK jótékonysági szervezet elnöke és társalapítója szerint az ADHD-s emberek mindegyike eltérően tapasztalja meg az ADHD hatását, és nem lehet tudni, hogyan jelenik meg valaki életében.
Vannak, akik küzdenek azzal, hogy időben érkezzenek, vagy olyan az íróasztaluk, mintha valami felrobbant volna rajta; mások ügyesek és mindig pontosak, mégsem tudják megállni, hogy ne szakítsák félbe a beszélgetést. Egyesek, mondja Winter, csak azt csinálják, ami érdekli őket – „amitől megvilágosodik az agyunk” –, ami arra készteti őket, hogy más sürgős feladatokat prioritáson kívül helyezzenek.
ADHD-s alkalmazottak nehezített pályán
Az ADHD hatásai a munkahelyen különösen akutak lehetnek, ahol a viselkedéssel és folyamatokkal kapcsolatos normák arra késztethetik a főnököket, hogy az ADHD-s alkalmazottakat lustának, elkalandozónak vagy tehetetlennek minősítsék. „Az ADHD-jellemzők nagyon rosszul értelmezhetők” – mondja Shelford. „Ha küzdök az időszerűséggel, azt fogod hinni, hogy nem érdekel a munkám. Ha elfelejtek valamit, arra a következtetésre juthatsz, hogy ostoba vagyok.”
A főnökök felfogásán túl ezek a munkahelyi küzdelmek gyakran arra késztethetik az ADHD-s dolgozókat is, hogy ítélkezzenek önmaguk felett, ami káros érzelmi hatásokat okoz. Ráadásul az ADHD-s emberek gyakran kényelmetlenül érzik magukat, ha segítséget kell kérniük, mert ez azt jelenti, hogy felfedik a diagnózist.
A megbélyegzés még mindig nagyon jelen van – a gyermekek állapotának tekinthető, vagy olyan dolognak, ami nem jelent nagy kihívást. „Még mindig rengeteg ember van, aki egyszerűen nem hisz az ADHD-ben” – mondja Winter.