Amikor a saját hibádat látod ott is, ahol valójában más gördít eléd akadályt
A lelkesedésem határtalan volt, minden rámeső feladatot a legjobb tudásom szerint elvégeztem, úgy csináltam mindent, ahogyan elvárták tőlem. Látszólag minden rendben volt, hiszen mindenhonnan pozitív visszajelzéseket kaptam, az áttörő siker azonban mégis elmaradt, legalábbis elsőre. Először kétségbe estem, de ez egy induló cég volt és jött a bátorítás, aminek köszönhetően újraértékeltem mindent. Végül arra gondoltam, hogy „sebaj, majd a második kör jobban sikerül”.
Annyira bíztam ebben a projektben, hogy saját magam mellé vettem egy asszisztenst (nyilván nem ingyen), aki segített navigálni a mindennapokban, hogy még jobb lehessek abban, amit csinálok. Jobb is lett az eredmény, de még mindig nem érte el azt a szintet, amit én elvártam magamtól. Sem ő, sem én nem értettem, miért.
Ahelyett, hogy a körülményeket mélyrehatóbban megvizsgáltam volna, megint magamat okoltam, mondván, biztosan nem vagyok még elég rutinos, vagy valami olyanban hibázok, ami egyszerűen nem tűnik fel. Olvass még a témában
„Két napi előkészület, hogy egy délutánra egyedül hagyjam a gyerekekkel” – ha a férjed azt hiszi, kiveszi a részét a házasságból, küldd el neki ezt
Ezt hozza 2026. szeptember 5. a numerológia szerint: otthon és lelki béke
Őszi egyensúly és kapcsolódások: így hat rád a csillagjegyed szerint a Mérleg szezon
Elegünk lesz valaha az AI-hazugságokból? Vagy már soha nem lesz zavaró, hogy nincs a tartalom mögött emberi jelenlét?
Utólag visszatekintve egészen hihetetlen, de ezt a kört hatszor játszottam el, különböző segítőkkel és megközelítésekkel, mire végre leesett a tantusz: teljesen rossz helyről kérek segítséget.
Rádöbbentem, hogy nem külső forrásból, extra kiadások árán kellene támogatást hajszolnom, hanem pont onnan kellene kérnem, ahol dolgozom. Ott kellett volna megkapnom az igazi hátteret, ahol elvileg mindenben szabad kezet adtak, miközben a valóságban minden érdemi ötletemet elkaszálták. Semmilyen olyan belső információt nem osztottak meg velem, ami valóban előre vitte volna a projektemet, sőt, még az is előfordult, hogy tőlem vettek el ügyfelet azzal a címszóval, hogy „náluk jobb helyen lenne”.
A legijesztőbb az egészben az volt számomra, hogy mennyi ideig nem vettem észre ezt a fajta kihasználást és elnyomást. Akkor kezdtem el kapizsgálni, hogy valami nagyon nincs rendben, amikor egymás után többen is távoztak a kollégák közül. Minderről egyetlen szó sem esett a vezetés részéről, senki nem kommunikált semmit, az illetők egyszerűen nem ültek ott a következő meetingen – néha egyből bemutatták helyettük az új, mit sem sejtő munkavállalót.
Egy ilyen „mutatvány” után kezdtem el végre érdemben is azon tépelődni, hogy vajon még mennyi lelkierőt és energiát kell beletennem egy olyan projektbe, ahol a kommunikáció szintjén azt állítják, „minden tőlem függ és mindenben támogatnak”, a valóságban azonban még a kötelező minimumot is csak nagy kegyesen adják meg.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
