Van egy hírem: Mindegy, mit próbált elhitetni veled évtizedeken át a divatipar, a „szexi” nem centiméterben, kilóban vagy konfekcióméretben mérhető. Sőt, még csak nem is egy hajszín, egy ruhadarab vagy egy körömlakk lesz, ami elhozza neked.
A szexi elsősorban egy döntés. Egy hozzáállás. Egy állapot, amit magadban kapcsolsz be, és amelyik akkor is látszik, ha épp egy kinyúlt pólóban mentél le a boltba.
A szépség relatív – de azt biztosan tudom, hogy mindenkiben van.
Olvass még a témában
A szexiség pedig nem más, mint ennek a belső fénynek, sőt energiának a tudatos használata.
A legszexibb emberek, akiket ismerek, nem feltétlenül illenek bele semmilyen magazinba illő szépségideálba. Ami közös bennük, az a saját testükben való öröm. Az, hogy élvezik, ahogyan mozognak, beszélnek, jelen vannak.
Szexinek lenni számomra mindig is az identitásom része volt. Nem azért, mert tökéletesnek gondolom magam, hanem mert megtanultam szeretni azt, ami vagyok. Szeretem és vonzónak tartom a testem, ezért el tudom hinni, hogy mások is annak tartják – és ez sugárzik is rólam, akárhányszor csak belépek egy helyiségbe.
Az, hogy valaki szexi, a legkisebb mértékben a külsejétől múlik. Ha ez így lenne, a tökéletes formájú próbababákhoz kezdenénk vonzódni a kirakatokban – mégis a húsvér emberek közelségét kívánjuk. Azért, mert bennük van valami, ami a műanyagban nincs.
Az, amitől valaki szexi lesz: energia, amit magából sugároz.
Szexi valaki attól lesz, hogy tisztában van a saját erejével, és nem fél használni. És ez az energia nem jön létre önutálatból, maximalizmusból vagy összehasonlításból. Ez az energia akkor születik meg, amikor rájössz: a tested nem projekt, amit javítgatni kell. A tested egy eszköz, egy szövetséges, amelyen keresztül megéled a világot.
Fejben dől el
Természetesen szexinek lenni nem kötelező. Nem mindenki vágyik rá, és nem minden helyzet kívánja meg. De ha valaki szeretné visszanyerni vagy megtalálni ezt az érzést, akkor a legfontosabb felismerés, bármennyire elcsépeltnek hangzik is, hogy mindez fejben dől el.
Én például soha nem szégyelltem, hogy vonzónak tartom magam. Miért is kéne? A magabiztosságom nem mások ellen irányul, nem mások rovására épül. Egyszerűen csak azt jelenti: tisztelem magam, és ezt a tiszteletet világosan mutatja a jelenlétem is.
És itt jön a jó hír: ezt te is elérheted. Nem kell hozzá drámai átalakulás, új ruhatár vagy radikális életmódváltás. A „szexi-üzemmódot” leginkább azzal tudod bekapcsolni, hogy önmagaddal rendben leszel. Hogy vigyázol a testedre, az ételben nem valamiféle érzelmi pótlékot keresel, de nem is érzel bűntudatot azért, mert találsz benne örömöt, és sportolsz, mozogsz, de nem azért, hogy kinézz valahogy – ez csak egy üdvözlendő mellékhatás – hanem azért, mert a tested megérdemli, hogy jól bánj vele.
Legyél jelen, urald a teret, ami a tiéd, mert megérdemled – nem kell senkitől engedélyt kérned rá, hogy itt lehess. És ami a legfontosabb: merj örülni magadnak. A szégyenérzetet sokszor belénk nevelik – főleg nőként. Pedig semmi rossz nincs abban, ha valaki élvezi, hogy vonzó.
A szexiség egy belső kapcsoló. Ha egyszer megtapasztalod, milyen érzés bekapcsolni, rájössz: soha nem is a tested volt a lényeg. Hanem az, hogy tudod, ki vagy – és hogy ez önmagában elég.
