A csend, ami vasárnaponként jön
Van egy bizonyos vasárnap délutáni csend, amit ismer mindenki, aki harmincas. Az az érzés, amikor a hétvége egyszerűen csak eltelik, nem rosszul, nem drámaian, csak csendesen. Nincs nagy program, nincs zsúfolt napirend, és a lakás pont olyan, amilyen hétköznap is: a tied, rendben, ismerős. Csak valamiért vasárnap délután ez jobban feltűnik.
Nem unalom ez. Inkább egyfajta élesebb jelenlét, amikor nem tölt ki semmi és mindenki, hanem ott vagy magaddal, és ez egyszerre megnyugtató és kicsit nehéz. A húszas éveimben ezt az időt programokkal töltöttem, emberekkel, zajjal. A harmincas éveimben már inkább csendben lazítok. De hogy ez jobb-e, azt nem mindig tudom megmondani.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
