A barátok nem tűnnek el, csak egyre ritkábban vannak ott
Az emberek, akikkel a húszas éveimben minden héten találkoztam, egyszerűen elfoglaltak lettek, a saját életükkel, a saját párjukkal, a saját gyerekeikkel, a saját munkájukkal. Én is. Mindenki ugyanabba a korba ért egyszerre, és az a kor az, amikor az élet elkezd komolyan venni mindenkit.
Ami maradt: üzenetek, amiket néha napok múlva válaszolok meg. Tervek, amik mindig két hónappal előre szólnak. Találkozók, amiket háromszor tolunk el, mielőtt végül megtörténnek. Ezek nem a barátság végjelei, csak megváltozott a ritmus. De a megváltozott ritmusban van egy csend, amit nem vártam.
Eleinte azt hittem, hogy rajtam múlik. Hogy több energiát kellene beletenni, többet kéne kezdeményezni, szorosabban kellene tartani a kapcsolatokat. Aztán rájöttem, hogy mindenki ugyanezt gondolja magáról, és valójában mindenki próbál is, csak a naptárak nem találkoznak olyan könnyen, mint régen. Olvass még a témában
„Elvárta, hogy mindent elviseljek” – minél többet tolerálsz, a pasid annál kevésbé fog tisztelni
Ez az 5 leggyakoribb ok, amiért elveszítik varázsukat a hosszú távú kapcsolatok
3 dolog, amire a 90-es években tanítottak minket – ma már tudjuk, hogy súlyos tévedés volt
„Ha sírt, azonnal ment a pofon” – Így sebzi meg egy anya a fia lelkét
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
