Véleménycikk: Schuszter Borka
Egy vicces elszólás, egy hisztis pillanat, egy aranyos tánc vagy az első lépések: elég néhány másodperc, és máris több ezer idegen nézheti végig egy gyerek életének legintimebb pillanatait. Mi pedig nevetünk, lájkolunk, továbbküldjük a videót, és közben eszünkbe sem jut, hogy az illetőnek ehhez az egészhez talán semmi kedve nem lenne.
Én is pontosan tudom, mennyire nehéz ellenállni ezeknek a tartalmaknak. Hányszor álltam már meg egy cuki babás videónál, hányszor néztem végig, ahogy egy kisgyerek valami elképesztően vicceset mond vagy csinál, és hányszor küldtem tovább egyet ezekből a videókból a barátaimnak! A gyerekek iszonyatosan aranyosak, és az internetes algoritmusok pontosan tudják, hogyan használják ki ezt. Csakhogy minél többet gondolkodom azon, mi történik ezekkel a felvételekkel a közzétételük után, annál kevésbé tudok felhőtlenül nevetni rajtuk.
A legnagyobb problémám az, hogy egy gyerek még nem képes valóban átlátni, mivel jár, ha a képmása felkerül az internetre.
Nem tudja felmérni, hány emberhez jut el a videója, ki mentheti le, ki vághatja össze más felvételekkel, és hogyan használhatják fel évekkel később az engedélye nélkül. A szülői beleegyezés pedig nem ugyanaz, mint a gyerek saját, tájékozott beleegyezése. Olvass még a témában
Persze egy csecsemőt nem fognak megkérdezni, hogy feltölthetjük-e az első fürdetéséről készült felvételt. Egy óvodás pedig aligha érti, mit jelent az, hogy a róla készült videó potenciálisan örökre hozzáférhető marad. Attól viszont, hogy nem tud nemet mondani, még nem következik, hogy automatikusan jogunk van minden pillanatát megosztani a világgal.
Ráadásul a veszélyek nagyon is konkrétak
Egy nyilvánosan megosztott videóból kiderülhet a gyerek neve, életkora, lakóhelye, iskolája vagy óvodája, a mindennapi rutinja, sőt akár az is, hogy mikor és hol szokott megfordulni. Ezek az információk rossz szándékú emberek kezébe kerülhetnek.
A gyerekekről készült képeket és videókat engedély nélkül is le lehet menteni, más felületeken közzé lehet tenni, vagy akár mesterséges intelligenciával manipulatív, szexualizált tartalmak készítésére is fel lehet használni. A szülő attól még nem tudja ellenőrizni a felvétele további sorsát, hogy eredetileg csak az ismerőseivel akarta megosztani.
A legkellemetlenebb az egészben, hogy a probléma fenntartásához nem feltétlenül kell rossz szándékú embernek lennünk. Elég, ha megnézünk egy videót, nyomunk rá egy lájkot, esetleg elküldjük valakinek, mert tudjuk, hogy neki is tetszeni fog. A nézettségből aztán bevétel, követőtábor és hirdetési lehetőség lehet. A gyerek pedig, aki a történet főszereplője, sokszor nem kap semmit a saját magánéletének feláldozásáért.
Tetszik vagy sem, a kifejezetten nézettségre optimalizált gyerekes videók egy része a gyerekek kizsákmányolására épül. A gyerek érzelmei, reakciói, kínos pillanatai és személyes történetei válnak termékké.
Lehet, hogy a szülő szeretetből posztol, lehet, hogy eszébe sem jut, milyen következményei lehetnek ennek. A végeredmény azonban ugyanaz: egy másik ember magánélete válik nyilvános szórakozássá.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
