A napközbeni kontroll ára
Van egy másik, kevésbé látványos szál is: a túlzott önkontroll. Azok, akik a mindennapjaikat szigorú rutinban, állandó teljesítménykényszerben élik, és minden helyzetet igyekeznek kézben tartani, éjszaka paradox módon elvesztik ezt az irányítást. Az agy, amely egész nap feszülten figyelt, nem tud egyik pillanatról a másikra leállni, és az izmok őrzik tovább a készenléti állapotot. Az állkapocsszorítás ebben az esetben nem a düh, hanem a folyamatos éberség maradványa: mintha a test még alvás közben is résen állna, nehogy valami kicsússzon a kezéből.
Ez a két mechanizmus, az elfojtott indulat és a túlkontroll, valójában ugyanannak az éremnek a két oldala. Mindkettő arról szól, hogy napközben nem engedünk teret egy valódi reakciónak, és az este, majd az éjszaka kénytelen levezetni, amit a nappal nem engedett megélni.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
