A távolságtartásom ellenére a feladatok mégis elindítottak bennem valami nagyon fontosat
Bár a többieknek nem beszéltem ezekről, nagyon mély belső párbeszédek alakultak ki magammal, amelyekre a rohanó hétköznapok sűrűjében egyszerűen nem hagyok teret. Ebben a pár órában viszont nem volt menekülőút: nem szólhattam a mellettem sétálóhoz, nem nyúlhattam a zsebemben lapuló telefonért, és még egy jó könyvvel sem terelhettem el a figyelmemet.
Ott maradtam csupán én és a gondolataim, és kiderült, hogy meglepően sok megbeszélnivalónk van egymással.
Az igazán nagy felismerés azonban a zárókörben érkezett, és egyúttal megadta számomra az egész nap valódi értelmét. A csoportban többen érkeztek zsúfolt nagyvárosokból, és az ő élményeik hallgatása ébresztőleg hatott rám. Olvass még a témában
Rádöbbentem, hogy mindaz, ami számomra a mindennapi élet természetes, szinte észrevétlen alapkelléke – a csend, a fák közelsége, a friss levegő –, az nekik egyáltalán nem az.
Sok ember hihetetlenül eltávolodott a természettől. Egészen meglepő volt látni azt a meglepettséget, hogy az erdőben nemcsak állatok laknak, hanem egyszerűen ki lehet ide jönni, le lehet ülni és létezni.
Az pedig végképp mellbe vágott, amikor negyven feletti, érett nők elmélkedtek azon, hogy a különféle terméseket nemcsak az IKEA polcairól lehet előre csomagolva megvenni dekorációnak, hanem azokat egy egyszerű erdei séta során saját kezűleg is össze lehet gyűjteni.
Semmi degradáló nem volt ebben a részemről, egyszerűen csak megállított egy pillanatra a gondolat. Rádöbbentem, hogy amíg én a belső folyamataimon pörögtem, addig másoknak már maga a földön ülés és a falevelek gyűjtése is visszatalálás volt valami rég elfeledett alapszükséglethez.
Valószínűleg nem én voltam a csoport legmágikusabb élményt átélő tagja, de határozottan gazdagabban tértem haza. Megértettem, hogy nem kell feltétlenül mély lelki katarzis ahhoz, hogy egy program hasznos legyen: néha elég annyi is, ha visszakapjuk a rácsodálkozás képességét.
Következő cikkünk5 jel, hogy valaki csak akkor keres, amikor szüksége van rádVan, amikor a kapcsolatainkban annyira megszokjuk az egyenlőtlen szereposztást, hogy észre sem vesszük: mi vagyunk az, akire mindig lehet számítani, miközben visszafelé ez a bizalom valahogy sosem működik ugyanúgy. A szakirodalom ezt a jelenséget gyakran egyoldalú, érdekvezérelt kapcsolatként írja le, amikor valaki nem a közös…Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
