A foglalkozás egyik legértékesebb ajándéka számomra a keretek adta biztonság volt
A vezetőnk előre leszögezte, hogy az időt ő figyeli, nekünk sem a telefonunkra, sem az óránkra nem kell (és nem is ajánlott) néznünk. Számomra az idő mindig is egyfajta mumus volt: folyton kontrollálni próbálom, és igyekszem a lehető legértékesebben, leghatékonyabban beosztani a perceimet. Az, hogy erre a pár órára teljesen átadhattam az idő feletti uralmat valaki másnak, kifejezetten nagy megkönnyebbülést jelentett.
Aztán amikor eljött az első megosztókör ideje, nyíltan felvállaltam a csoport előtt, hogy valahogy nem tudom teljesen beleengedni magam az élménybe. Nem kellett megindokolnom, de magamban pontosan tudtam az okát: rendszeresen járok terápiás csoportba, ahol a már megszokott, megtartó közeg és a saját terapeutám ad számomra biztonságot.
Úgy éreztem, itt és most nem tudok igazán megnyílni, mert hiányzik ez a bizonyos bejáratott bizalmi háló. Utólag úgy látom, az erdőfürdő mélyebb, lelki rétegeit könnyebb olyan emberek társaságában megélni (legalábbis nekem), akikkel már van egy meglévő, megtartó kapcsolatunk. Olvass még a témában
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
